Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM ÉS AZ 1934-ES OSZTRÁK VÁLSÁG 119 minden szekcióját jellemzi, csak részben ad erre magyarázatot. Mindenképpen hozzátehetjük azt a hatást, melyet Georgij Dimitrov Levél az osztrák munkásokhoz c. írása4 8 gyakorolt az FKP-ra. Dimitrov ezt a levelet 1934. márciusában, egy lipcsei náci börtönben írta, miközben a Reichstag felgyújtása vádjával ellene indított per kimenetelére várakozott.49 Ebben a levélben az osztrák szociáldemokratákkal szembeni kirohanásai során Dimitrov odáig megy, hogy az 1934. február 12-15 közti felkelés értelmét alábecsüli, s egyszerűen a Dollfuss által megsértett alkotmány módosításáért indított jelentéktelen harccá silányítja.50 Mi több, egy szintre helyezi az SPO igencsak különböző nézeteket valló tagjait, mint Friedrich Adler, Otto Bauer, Julius Deutsch és Karl Seitz.51 S végül a vádlottak padjára ülteti az osztrák szociáldemokrácia 1919-től 1934-ig tartó egész politikáját.52 Nem véletlen, hogy éppen ezt a kritikát közlik az FKP lapjának hasábjain.5 3 Ugyanakkor bizonyos kétértelműség is megfigyelhető a francia kommunisták politikai vonalában. Ti. csak az SPO-t és az SZMI-t támadják, miközben kapcsolatot keresnek a francia szocialistákkal, akikkel megbeszéléseket folytatnak egy lehetséges akcióegységről, s akiket — ismét nem véletlenül — megkímélnek az osztrák elvbarátaiknak címzett súlyos kritikáktól. Ezt a magatartást akár pozitív jelnek is vehetjük. Mindenesetre megmutatja, hogy az 1934. február 12-i párizsi eseményeknek más értékük van, mint a Bécsben történteknek, ugyanakkor világos, hogy a francia kommunisták csak részben voltak képesek felhagyni a szektássággal, következésképp még hosszú út állt előttük az akcióegység megteremtéséig. A második osztrák válság (1934. július 25-26) 1934. július 25-én az osztrák nácik egy csoportja behatol a bécsi kancellári hivatalba, és halálosan megsebesíti Dollfuss kancellárt, aki néhány órával később belehal sérüléseibe. Ezzel egyidejűleg más nácik elfoglalják a rádiót, ahol bejelentik Dollfuss lemondását. Arról az államcsínyről van szó, amellyel Hitler, a helyi nácikat felhasználva, meg akarja kaparintani Ausztriát, majd annektálni Németországhoz. A terv azonban meghiúsul: nem csak az összeesküvők ügyetlensége miatt, amelyet kihasználnak a jövendő kancellár, Kurt von Schuschnigg által vezetett kormányerők, és újra átveszik a helyzet ellenőrzését, hanem Mussolini miatt is (vele egy hónappal korábban találkozott Hitler Velencében, és megígérte neki, hogy békén hagyja Ausztriát), ti. a Duce négy hadosztályt sorakoztat fel a Brenner-hágónál, s így meghátrálásra kényszeríti Németországot.54 Franciaor-48 Az írást eredetileg az Olasz Kommunista Párt elméleti folyóirata publikálta: „Lo Stato Operaio", 1934. május, n.5, 370-382. Mi a továbbiakban az alábbi kötetből idézzük: Franco De Felice: Fascismo, Democrazia, Fronte Popolare. Il movimento comunista alla svolta del VII. Congresso dell'Internazionale, Bari, De Donato 1973, 257-269. 49 A Reichstag felgyűjtásáról és a lipcsei perről W L. Shirer: Storia del Terzo Reich, 211-214. 50 G. Dimitrov. Lettera agli operai austriaci, in E De Felice, 265. 51 U. о. 52 G. Dimitrov: Lettera agli operai austriaci, in E De Felice, 268. 53 Lásd még a 47. jegyzetet. 54 A náci államcsíny-kísérletről Ausztriában, W. L. Shirer: Storia del Terzo Reich, 307-308. E. Collotti: La sconfitta socialista..., 426. Uő.: И fascismo e la questione austriaca, 15-16. С. Di Nola: Italia e Austria..., 257-260. G. Botz: Ideale e tentativi di Anschluss prima del 1938, 18-19. Ha egy náci forrást akarunk említeni (az SS Reichsführer, Heinrich Himmler számára készített titkos tör-
