Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
120 ALESSANDRO ROSSELLI szágban az államcsíny kísérlet és Dollfuss halála azonnal a „L'Humanité" címoldalára kerül. De még mielőtt a reagálásokról beszélnénk, érdemes tisztázni, hogy 1934. február-március óta sok minden megváltozott. A francia kommunisták és szocialisták lassú közeledése végül az 1934-es második ausztriai válság kirobbanása után két nappal az akcióegységről szóló megállapodás aláírásával zárult le.55 Azt is érdemes megemlíteni, hogy az ausztriai eseményekről szóló tudósítások hangneme megváltozik a „L'Humanité"-ban, mivel az újság addigi külpolitikai tudósítóját, Daniel Renoult-t felváltja a sokkal tehetségesebb Gabriel Péri. Éppen az ő tollát dicséri az első, azon melegében megírt cikk az 1934. július 25-i bécsi náci államcsínyről. Előbb a cikk beszámol arról, hogyan foglalták el a nácik a kancellári hivatalt, és hogyan sebesítették halálra Dollfusst, mielőtt megérkeztek volna a kormányhű fegyveresek, majd utal Olaszország reakciójára, amely Németország terveivel ellentétben kifejezte akaratát Ausztria függetlenségének megőrzése mellett. Végül a cikk még hozzáteszi, hogy jelenleg nem lehet előre látni, mivé fejlődik a kialakult helyzet, de az biztos, hogy Dollfuss meggyilkolása emlékeztet az 1914. júliusi szarajevói merényletre, amely az I. világháború előjátéka volt.56 Ez a veszély ismételten felmerül egy másik kommentárban, amikor nem csak a kormány által elrendelt általános náci-ellenes mozgósításról, valamint a kormányerők és a nácik stájerországi összecsapásairól esik szó, hanem konkrétan arról is, hogy Hitler nem vállalt közösséget Dollfuss gyilkosaival, Mussolini pedig három fegyveres hadtestet vezényelt az osztrák határra.5 7 Az újabb osztrák válság kellős közepén egy fontos esemény játszódott le Franciaországban: 1934. július 27-én aláírták a két munkáspárt akcióegységéről szóló paktumot.5 8 A paktum szövege kompromisszum eredménye,5 9 s egyebek mellett meghirdeti a harcot a nácifasizmus valamennyi áldozatának kiszabadításáért. Köztük van Bécs szociáldemokrata ex-polgármestere, Kari Seitz, akit csak néhány hónappal azelőtt Dimitrov a Levél az osztrák munkásokhoz c. írásában „a nyomorult politikai filiszténeti beszámolóról van szó), lásd: Il giorno che uccisero Dollfuss (szerk. Carlo Fruttero és Franco Lucentini), Milano, Mondadori 1967. Az olasz reagálásról, L. Salvatorelli-G. Mira, 803-804. és R. De Felice, 498-506. Mindkét olasz történész kiemeli Mussolini 1934. szeptember 6-i, Bariban mondott beszédét, amelyben a Duce a latin faj felsőbbrendűségét hirdette a német fajjal szemben. 55 A két francia munkáspárt lassú közeledéséről, G. Lefranc, 41-47. G. Caredda, 20-25. V M. Lejbzon-K. K. Sirinja, 47-51. M. Hájek, 245-250. E folyamatot talán túl kritikusan is közelíti meg J. Fauvet, 142-146., P Robrieux, 454-458. 56 Gabriel Péri cikke, „L'Humanité", 1934. VII. 26. Érdekes módon a kommunista újságíró véleménye megegyezik azzal, amit a fasiszta diplomata, Pompeo Aloisi hangoztatott a Bécsből érkező legelső hírek hallatára, hogy ti. feléledt Szarajevó kísértete. Vö. Pompeo Aloisi: Journal (25 juillet 1932-14 juin 1936), Paris, 1957, 205., in R. De Felice, 502. 57 Gabriel Péri cikke, „L'Humanité", 1934. VII. 27. Arról, hogy Hitler megtagadta Dollfuss gyilkosait, W. L. Shirer: Storia del Terzo Reich, 308. Az olasz mozgósításról, L. Salvatorelli-G. Mira, 803. E. Collotti: Il fascismo e la questione austriaca, 15. R. De Felice, 501. Továbbá C. Di Nola: Italia e Austria..., 259. 58 A paktum aláírásáról és előkészületeiről, G. Lefranc, 51-55. G. Caredda, 25-27. V M. Lejbzon-K. K. Sirinja, 48-51. M. Hájek, 247-251. A kérdést talán túl kritikusan is látja J. Fauvet, 142-149. P Robrieux, 454-458. Ez utóbbi történész úgy értékeli, hogy Franciaországban mind az egységfront, mind a Népfront kizárólag Sztálin kreációja, s figyelmen kívül hagyja az 1934. július 27-i szocialista-kommunista akcióegységről szóló paktumot. 59 M. Hájek, 251.
