Századok – 2002
Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161
A „DÉVAVÁNYAI KÖZTÁRSASÁG" 1169 megtudtam, hogy egy másik barátom, Barabás Ferenc is Tildynél járt, segítségét kérte. Tildy Zoltán azután — erről is csak később kaptam hírt — a kíséretében volt szovjet tisztet Futó József szeghalmi igazgatótanító társaságában azonnal Dévaványára küldte a szovjet parancsnokhoz. Ez pedig nevetve megnyugtatta őket, életbiztonságunkra ügyel, nekem sem lesz semmi bajom, de egyelőre még nem akar beavatkozni a helyi rendőrség dolgába, ami utóvégre a magyarok dolga, nekik kell rendet teremteniök. Tildy azután Debrecenbe [ment] és a belügyminiszternél intézkedett kiszabadításom érdekében, természetesen a szovjet főparancsnokságot is tájékoztatták. Két nap mülva megérkezett Kunhegyesről Endrédi Gyula járási rendőrparancsnok,1 2 tizenhat fegyveres rendőrrel, s rögtön közölte, hogy feladata Dékány Imre áldozatainak kiszabadítása. A községháza tanácstermébe hozatta az összes letartóztatottakat, bennünket is oda vittek a főjegyzői lakásból. Endrédi Dékány jelenlétében közölte velünk, hogy eljárása törvénytelen volt és ő mindenkit szabadon bocsát. Kijelentette, hogy a jövőben szigorú megtorlást alkalmaznak mindenkivel szemben, aki visszaél törvényes, vagy más úton szerzett hatalmával. Jegyzőkönyvet vett fel, ki mennyi időt töltött letartóztatásban, bántalmazta-e az illetőt Dékány, és mennyi anyagi kára származott a letartóztatásból. Dékány Imre mindaddig nem ellenkezett, amíg Kárpáti József katolikus esperes és B. Kiss Márton községi főjegyző szabadon bocsátására sor nem került. Ekkor tiltakozott. Endrédi Gyula a tiltakozásnak nem adott helyt, szigorúan utasította Dékányt, a felsőbb rendelkezéseket teljesítenie kell, természetesen azokat az intézkedéseket is, melyeket ő járási rendőrparancsnoki minőségében most tesz. Mindenkit elbocsátottak, csak engem tartottak vissza. Endrédi ekkor megmondta Dékánynak, hogy mint a nemzeti bizattság elnöke, felettese vagyok neki, utasításaimat köteles végrehajtani. Rendőrparancsnokunk ezt is tudomásul vette. Endrédi ezután fegyvereseivel együtt eltávozott a községből. Másnap összehívtam a nemzeti bizottságot, a legteljesebb egyetértésben megtárgyaltuk a további tennivalókat. Dékány Imre elmozítására hozott korábbi határozatunkat megismételtük. Bár senki sem gondolt arra, hogy Dékány visszaélései, garázdálkodása miatt a kommunista pártot a legkisebb mértértékben is felelőssé tegye -, nyilvánvaló volt, hogy Dékány, ha valamikor egyáltalán kommunista is volt, most már nem tekinthető annak, hiszen se istent, se embert, de társadalmat sem ismer, mindent egyéni önkénnyel tett. Nyugalom volt a községben, ám Dékány Imre nem tudott megnyugodni. Újból megkezdte „a fasiszták összeszedését". Nyolc-tíz nap alatt elérte, hogy megint 25-30 foglya volt. A letartóztatottak között volt két férfi, aki igazolta, hogy a demokratikus pesti rendőrségnél szolgál, tiszti rangban. Dékány a rendőrtiszteket kémmé nyilvánította, s miután tiltakoztak letartóztatásuk ellen, kegyetlenül megverette őket. A fejleményekről hírt adtunk Kovács Kálmán igazságügyi államtitkárnak. Kértük, váltsa be korábbi ígéretét, „találja meg a megoldást" rendőrparancsno-12 Endrédi Gyula nem a járási rendőrparancsnok volt, hanem a járási főszolgabíró. A járási rendőrparancsnok ebben az időben Búzás Károly volt.
