Századok – 2002
Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161
1170 TOLNAY GÁBOR kunk eltávolítására. Dékány Imre hamarosan nagypecsétes levelet kapott: erős őrizet alatt szállítsa be a letartóztatott „fasisztákat" Debrecenbe, személyesen őt teszik felelőssé azért, hogy szállítás közben senki meg ne szökhessen. Rendőrfőnökünk nem talált gyanúsat az intézkedésben, fontoskodva tette meg előkészületeit a debreceni utazásra. Kirendelt három kocsit, úgy szerelte fel azokat, ahogyan egykor nyáron az aratómunkásokat szokták szállítani az uradalmakban. A kocsioldalakra deszkákat szereltetett ülésnek, s az odaültetett emberek a felfüggesztett vendégoldalra támasztották a lábaikat. A három kocsira felrakták a harminc valahány letartóztatottat, hat fegyveres lóháton kísérte a menetet Debrecen felé. Elöl lovagolt Dékány Imre, állig fegyverben. Március 17-én kora reggel indult a menet. Mi összebeszéltünk a nemzeti bizottságban, elhatároztuk, hogy utánuk, helyesebben elébük megyünk. Előbb kell odaérnünk, tehát Kisújszállástól vonaton megyünk. Azonnal útnak indultunk, a kommunista párt részéről Bertalan Imre, a szociáldemokratáktól Demeter István, a parasztpárt képviseletében Bérezi Sándor, a negyediknek én magam. Dékány az országúton lassan vonult a karavánjával, mi egy nappal előtte értünk Debrecenbe. Útközben megbeszéltük, hogy én Erdei Ferenc belügyminiszterhez, Bertalan Imre Kovács Kálmánhoz, Demeter pedig a szociáldemokrata párt debreceni vezetőségéhez siet, este majd a szállásunkon találkozunk. így is tettünk. - No pajtás, hát kiszabadultál? - ezzel fogadott Erdei Ferenc, amikor benyitottam hozzá, nem titkolta örömét, hogy épségben lát. Behívatta a rendőrség főparancsnokát a Dékány körüli teendők megbeszélésére. Nagy óvatosságot ajánlottam nekik, megmondtam, hogy rendőrfőnökünk még kézigránátokkal is bőségesen felszerelte magát, hat rendőrére feltétlenül számíthat, már csak azért is, mert ők részesei voltak a törvénytelenségeknek, aligha fogják engedni, hogy egyszerűen lefegyverezzék és letartóztassák őket. A dolog mégis könnyebben ment, mint ahogy számítottunk rá. A rendőrfőparancsnok két motorkerékpárost küldött Dékány elé, barátságosan üdvözölték, vele együtt folytatták az utat. Amint a város közelébe értek, az egyik motoros előre robogott, jelezte érkezésüket. Mikor Dékányék beérkeztek Debrecenbe, az utcákon csődület támadt. A három kocsin összekötözött kézzel kuporgó letartóztatottak és az őket kísérő, géppisztolyhevederes, kézigránátos lovasok megjelenése érthető feltűnést keltett. Mikor a menet a rendőrség udvarára érkezett, becsukták mögöttük a kaput, az udvaron nagyszámú fegyveres rendőr várakozott. Dékányt behívták egy üres szobába, fegyvereseit pedig az udvaron körülfogták, lefegyverezték és azonnal lecsukták az egész társaságot. A rendőrparancsnok megkért bennünket, hogy egy-két napra maradjunk Debrecenben, mert Dékány ügyében bennünket is ki fognak hallgatni, az elhurcolt embereket egyenként igazolnunk kell, s minthogy politikai ügyről van szó, szükséges, hogy a zárójegyzőkönyvet mindannyian aláírjuk. Másnap megtörtént Dékány kihallgatása. Mindent tagadva azt próbálta bizonygatni, hogy intézkedéseiben a kommunista párt megbízásából cselekedett, ami azonban egyáltalán nem volt igaz. Mind a négyen bizonyítani tudtuk, hogy
