Századok – 2002

Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161

1168 TOLNAY GÁBOR Az ellenállás teljesen céltalan lett volna, ezért csak annyit mondtam, hogy az eljárás törvénytelen, s velük mentem. A volt községi fogda épületében most is körülbelül harminc ember volt letartóztatásban, összezsúfolva, piszokban, tetvesen. Engem nem a fogdába kísértek, hanem a főjegyzői lakásba. Ott találtam vitéz Lipcsey Márton volt kormánypárti képviselőnket és egy Kökössy Endre nevű budapesti táblabírót. - Maguk itt politikai foglyok, ezért külön elbánásban részesülnek - ezzel vezetett be Dékány Úgy látszik, valahol hallott vagy olvasott róla, hogy a politikai foglyok nem tekintendők közönséges bűnözőknek, ehhez igyekezett alkalmazkodni. Amint a rendőrparancsnök távozott, vitéz Lipcsey gúnyosan megszólalt: - No, látja, megint összekerültünk ... Maga is ide jutott, mert nem értette, mire vezet a szélsőséges elemekkel való barátkozás. Ha felborul a régi, megszokott államrend, teljes felfordulás következik, ez a szabály. Maga éveken át heves ellenzéki politikát csinált, ahelyett, hogy segített volna megszilárdítani a régi társadalmi rendet, inkább annak kárára törekedett. Most aztán maga is megkapja a magáét. Öt napig "vendégeskedtem" a főjegyzői lakásban, nem mondhatnám, hogy nyugodt lelkiállapotban. Letartóztatásom harmadik napján déltájban értem jött két fegyveres rendőr, menjek velük a piactérre, ahol nagy népgyűlés van. Dékány dobszó útján összehívta a község lakosságát. Mikor a rendőrök előállítottak, rendőrtanácsosunk közölte a néppel, hogy a többi fasisztával együtt, mint főfasisztát, engem is letartóztatott. - Ez a Z. Nagy — mondta — mindig fasiszta volt, az is maradt. Most abban konspirál, hogy megbuktassa a népuralmat. Minthogy én útjában állok, el akart mozdítani a rendőrparancsnoki állásomból. Egyelőre csak őt tartóztattam le, de értse meg mindenki, én itt mindenható vagyok, mindenki így jár, aki szembe mer szegülni velem, mert én képviselem a győztes nép győzelmét. Ezután így folytatta: - Most felteszem a kérdést, mit csináljak vele? Felakasztassam erre a fára? - a legközelebbi fára mutatott. A megfélemlített tömegben erős morgás keletkezett, de senki sem mert szólni. Meghökkentem, azonban egyszerre megnyugodtam, mert láttam, hogy a rendőrparancsnok háta mögött, két szovjet katonával ismerős szovjet őrmester áll, titokban, de mosolyogva int, félreérthetetlenül megnyugtatni akarván. Mikor Dékány megismétli, hogy engem most fel kell akasztani, az őrmester a levegőbe lő, néhány kemény szóval leszólítja Dékányt az emelvényről, és véget vet a népgyűlésnek. Rendőrfőnökünk kényszeredetten lekászálódott, a gyűlés feloszlatását ellenezni nem merte, de embereinek intett, hogy engem kísérjenek vissza a fogságomba. Ettől az órától kettőzött őrségünk volt a főjegyzői lakásban, eddig három fogolyra két őr esett, mostantól fogva négy. Az ebédünket hozó asszony megsúgta, hogy Séllei Gyula hírt kapott Tildy Zoltán [a Független Kisgazdapárt elnöke - TG] hazaérkezéséről, átmegy hozzá Szeghalomra, elmondja neki, mi történt velem és mi a helyzet Dévaványán. Utóbb