Századok – 2002

Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161

1166 TOLNAY GÁBOR „Első teendőnk a községi elölhjárőság megalakítása és a képviselőtestület életrehívása volt. A tisztségeket elosztottuk. A kisgazdapártból jelöltük ki a főbírót, Séllei Gyulát és a másodbírót, Cs. Tóth Józsefet, a kommunista pártból a rendőrparancsnokot, Dékány Imrét — akiről még lesz szó, — a közmunkatanácsost, Csukás Tóth Imrét. A szociáldemokrata pártból került ki a főjegyző, a hivatalba már előbb behelyezett Benkő Jakab, a községi pénztáros, Fodor Lajos cukrászmester. A Nemzeti Parasztpárt adta a községi gazdát és a községi ellenőrt egy érettségizett fiatalember személyében. A képviselőtestületbe minden párt egyformán 10-10 tagot delegált. Úgy tűnhetik fel, hogy az egész felszabadulás pártosdi és bizottságosdi volt csak. De egy egész országrésznek jó féléven át a mindennapi élete ezek körül forgott és alakult jól vagy rosszul. Sem állami, sem megyei központi igazgatás egyáltalán nem volt, lényegében minden község egy-egy kis köztársaság volt. Ennek az állapotnak természetes velejárója volt, hogy egészen torz hajtások is nőttek ki. A szomszédos Vésztő községben kikiáltották a Magyar Királyi Tanácsköztársaságot, útlevélkényszert vezettek be, Komádiban különös házasságkötési eljárást alakítottak ki. Nálunk pedig bejött a Dékány Imre uralma — erről később még lesz szó — másutt más furcsaságok történtek, Mégis sok év távlatából viszszagondolva ma sem tudnám megmondani, mit lehetett volna akkor jobbat hozni a nemzeti bizottságoknál. A mindennapi igazgatási teendők ellátásán túl, a demokratikus pártok együttműködésén alapuló nemzeti bizattságok tudatosították, hogy a régi világ elmúlt és egy új rend van kialakulóban. A régi úri világ kormányzása helyett ez a nép uralmát jelképezte. A nemzeti bizottságban jól indult a pártközi együttműködés, azonban a falu életét megzavarta Dékány Imre tevékenysége. Mint említettem, a rendőrség vezetésére kapott megbízást, de hatalmával visszaélve, a legkülönbözőbb címeken tartóztatott le ártatlan embereket is a bűnösök mellett. Utóbb már állandóan 30^40 embert őrzött letartóztatásban. A kommunista vezetők talán még nagyobb gondban voltak, mint amilyen nyugtalansággal a nemzeti bizottság a rendőrparancsnok garázdálkodását szemlélte. Világos volt előttünk, hogy Dékány gazságai, a hatalommal való visszaélése a falu népe előtt árnyékot vet a kommunista párt tekintélyére. Azonban amint mi, nemzeti bizottság nem tudtunk szabadulni a rendőrparancsnokunktól, ők éppoly kevéssé boldogultak a pártvezetővel, aki sűrűn hivatkozott a szovjet parancsnokra. Csak jóval később derült ki, és véletlenül éppen az én személyemmel kapcsolatban, a városparancsnokság rövid idő múlva észrevette, hogy Dékány helytelen utakon jár. Beleszólni azonban nem akartak a dolgaiba, nyilvánvalóan felsőbb intézkedéseket követve, amelyek szerint a nemzeti bizottságokra kell bízni a községek vezetését, ez a magyarok belügye. A nemzeti bizottságban megtárgyaltuk a keserves helyzetet, a rendőrparancsnok garázdálkodásának szemmel látható káros politikai hatását, s azt is, hogy visszaéléssel a szépen fejlődő helyi magyar-szovjet baráti kapcsolatoknak is ártanak. Teljes egyetértésben a kommunista bizottsági tagokkal, elhatároztuk, hogy Dékány Imre viselt dolgairól jelentést küldünk Debrecenbe, segítséget kérünk a kormánytól.