Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
118 ALESSANDRO ROSSELLI Ebben a Duce — aki magáévá tette Magyarország „igazát", vagyis Trianon revízióját —, noha nem zárta ki egy szélesebb együttműködés lehetőségét, mégis teljesen felforgatott minden tervet a kisantant-államoknak a Római szerződéshez való csatlakozását illetően, pedig ezt a tervet igencsak szorgalmazta a francia kormány. Ez utóbbit azzal is megvádolja, hogy egy hónappal korábban éppen e cél érdekében hagyta lemészároltatni az osztrák munkásokat.42 Tehát a kommunista lap elégedetten állapítja meg a francia imperializmus újabb súlyos vereségét. Közben friss híreket kapnak az osztrák helyzet instabilitásáról: Dollfuss erős állama, amelyet egyfelől a munkásmozgalom, másfelől a nácik visszaszorításával akart megteremteni, lényegében nem létezik, ezért most a kancellárnak szembe kell néznie munkás- és náci tüntetésekkel egyaránt.4 3 Ehhez jön nem sokkal később egy további hír: az új osztrák alkotmányban nem szerepel a köztársaság kifejezés, amely gyanússá teszi, nem készül-e a Habsburg-ház restaurációjára.44 Ekkorra azonban az FKP érdeklődése az 1934. februári, és az azt követő ausztriai események iránt erősen hanyatlóban van. Ugyan közölnek még cikket az ország új alkotmányáról, hangsúlyozva, hogy az kivételezett helyzetbe hozza a katolikusokat, s ezáltal Ausztriából egy teljesen katolikus országot teremt, ahol — legalábbis Dollfuss kijelentései szerint — alkalmi népszavazások kivételével nem lesznek szavazások.45 De ezúttal sem hagyhatták ki, hogy ne indítsanak újabb támadást az SZMI ellen, amelynek politikai szerve nemrégiben ült össze Párizsban. A francia kommunisták támadják az SZMI álláspontját Ausztriával kapcsolatban, de nem kímélik az osztrák szociáldemokratákat sem — róluk kevéssé megnyugtató hírek érkeznek4 6 —, hogy ti. 15 éven keresztül képtelenek voltak cselekedni, és most is csak annyit tesznek — mondják a francia kommunisták —, hogy szemére vetik Dollfussnak, amiért több katonát soroz be, mint amennyit a békeszerződés megenged.4 7 Ezen a ponton fel kell tennünk a kérdést, honnan ered a francia kommunistáknak ez az erőszakos polémiája az osztrák szociáldemokratákkal, tekintve, hogy a szektásodás, amely ebben az időszakban a Kommunista Internacionálé 42 D. R. (Daniel Renault) cikke, „L'Humanité", 1934. III. 21. Mussolini 1934. március 19-i beszédéről: L. Salvatorelli-G. Mira, 799. Az egész kérdésről: György Ránki: II patto tripartita di Roma e la politica estera della Germania (1934), in „Studi storici", 1962 (2), 343-371. 43 „L'Humanité", 1934. Ш. 21. 44 „L'Humanité", 1934. III. 24. Az FKP lapjában többször előbukkanó efféle gyanú azonban nem veszi tekintetbe, hogy kevéssel egy évvel korábban került sor Rómában Mussolini és Gömbös találkozójára, amely Ausztria és Magyarország közeledését célzó egyezménnyel zárult. De szó sem volt perszonál-unióról, még kevésbé a Habsburgok restaurációjáról. A francia kommunisták nyilvánvalóan nem ismerték ezeket a részleteket, ezért tértek vissza a témára ilyen kitartóan. Az 1933. július 25-28 között Rómában lezajlott tárgyalásokat különben némi leg feszült légkör jellemezte, ti. Magyarország jó kapcsolatokra törekedett Németországgal is, s azt kérte Olaszországtól, hogy legyen engedékenyebb az osztrák kérdéssel kapcsolatban. Vö. Renzo De Felice: Mussolini il Duce, I: Gli anni del consenso (1929-1936), Torino, Einaudi 1996, 481-482. 45 „L'Humanité", 1934. III. 27. 46 „L'Humanité", 1934. IV 5. A cikk közli azt a hírt, hogy néhány nappal korábban egy 50 tagú szociáldemokrata delegáció kereste fel Dollfusst. Ebben a lap a kollaboráció bizonyítékát látja. Ezt a hírt ellensúlyozza egy másik („L'Humanité", 1934. IV 3), hogy ti. két osztrák szociáldemokrata munkás kimondta pártja felelősségét a fegyveres felkelés bukásában. 47 D. R. (Daniel Renault) cikke, „L'Humanité", 1934. III. 28.
