Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM ÉS AZ 1934-ES OSZTRÁK VÁLSÁG 117 radoznak Közép-Európában. Franciaország ekkor drágán megfizeti a Mussolininek tett engedményeket, aki francia segédlettel fékezte meg az Ausztriára irányuló náci törekvéseket. Az FKP lapja még azt is a szemére veti a francia kormánynak, hogy új feszültséget kelt a térségben, amikor arra ösztönzi a kisantant államait, hogy vegyenek részt az olasz-osztrák-magyar megállapodásokban, ami azzal járna, hogy körülkerítenék Németországot, az pedig új háborúhoz vezethetne. Ezért is értékelik már előre negatívan Barthou látogatását.3 4 Amikor a francia kommunisták az osztrák helyzetről beszélnek, az alkalmat jól kihasználják arra — mint ebben az esetben is —, hogy támadják a Doumergue kormányt. Ezzel egyidőben viszont kedvezőbb hírek érkeznek Ausztriából: az OKP az illegalitásban is képes újabb tagokat toborozni a munkások soraiból, miközben a Dollfuss rezsim nem igazán tud munkástanácsokat alakítani a gyárakban.3 5 Mind a két hírt kedvezően fogadják. Kevésbé rózsás az a helyzetkép, amely a Rómában aláírt olaszosztrák-magyar szerződésből ered. Megállapítják, hogy egyfelől Csehszlovákia csatlakozása ehhez a jegyzőkönyvhöz az 1919-es szerződések revízióját jelentené, másfelől, ha a kisantant más államai is csatlakoznának hozzá, azzal még inkább elszigetelődne Németország, ami egy újabb háború lehetőségét vetítené előre.36 Ebből az álláspontból egy paradoxon következik: ha több mint nyilvánvaló a fasizmus megfékezésére irányuló akarat Európában, ennek egyik alapköve éppen a status quo fenntartása, vagyis az első világháborút lezáró békeszerződéseken nyugvó rendszer fenntartása, amelyet akkor, mint ma is, nyíltan imperialistának minősítettek. S különben is, hogyan lehetne azt gondolni, hogy két olyan, a trianoni szerződéssel szembe helyezkedő ország, mint Olaszország és Magyarország, lemondanak ilyen jellegű igényeikről?37 Mindenesetre tény, hogy minden ellentmondás ellenére egyre inkább tért nyer a háború veszélye, amelyet Németország lehetséges körbekerítése okozna, amennyiben a kisantant államai esetleg csatlakoznának a római olasz-osztrák-magyar szerződéshez. Az újság élénken tárgyalja ezt a témát a továbbiakban.3 8 Eközben hírek érkeznek, hogy Ausztriában munkás aktivistákat kínoztak meg, s ugyanakkor Dollfuss jóvoltából nácikat engedtek szabadon.39 Ezt csak részben egyenlíti ki a hír az OKP-hoz való tömeges csatlakozásról.4 0 Azonban az osztrák munkásmozgalom elnyomásáról szóló hasonló híradások csak olyanok, mint csepp a tengerben. Folytatódnak a szolidaritási felhívások az osztrák munkásokkal,4 1 s emiatt sem csökken a nemzetközi érdeklődés Ausztria irányában. Az FKP lapja megelégedéssel nyugtázza a francia külpolitika újabb kudarcát a térségben, amelyet Mussolini 1934. március 19-i beszéde jelentett. 34 D. R. (Daniel Renault) cikke, „L'Humanité", 1934. III. 15. Utalás történik arra, hogy Olaszország és Magyarország valószínűleg lemond revíziós terveiről. 35 „L'Humanité", 1934. III. 16. Az OKP 1934. február 12-e utáni, illegalitásban végzett tevékenységéről E. Collotti: La sconfitta socialista..., 403-404. 36 D. R. (Daniel Renoult) cikke, „L'Humanité", 1934. III. 17. 37 A revíziós tervekről való lemondásról lásd még itt a 34. jegyzetet. 38 D. R. (Daniel Renoult) két cikke, „L'Humanité", 1934. III. 18. és 19. A második cikk rámutat, hogy Mussolini külpolitikai aktivitása belpolitikai sikertelenségeit kívánja ellensúlyozni, mivel Olaszországban — Németországhoz hasonlóan — akkoriban nőtt a munkanélküliség. 39 „L'Humanité", 1934. III. 18. 40 „L'Humanité", 1934. III. 19. 41 A felhívás szövege: „L'Humanité", 1934. III. 20.
