Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1109 politikát, amely az egész magyar nép, vagy az országunkban élő magyar kisebbség elleni vádaskodásban és gyűlöletben tombolná ki magát, azokért a bűncselekményekért és támadásokért, amelyeket a magyar fasiszták elkövettek. Népeink tanítói, Tito néptárs (sic!) az űj Jugoszláviát jobb és az egyedül helyes és egyedül demokratikusnak nevezhető űton vezetik. [...] Jugoszlávia nemzeti kisebbségeinek a legteljesebb egyenjogúságot, mindazokat a jogokat, amelyek megilletik, biztosította. [...] A magyarországi demokratikus erők minden eredménye és győzelme Jugoszláviában a legnagyobb szimpátiával és örömmel találkozik, mert megszilárdít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a magyar nép — a Horthyjárom alól felszabadulva — ugyanolyan demokratikus, békeszerető szándékokat követ, mint Jugoszlávia népei."14 4 Jugoszlávia, mint láttuk, kezdettől fogva kizárólag belső ügynek tekintette a kisebbségi kérdést, legyen szó büntetésről, vagy akár jogokról, amit a Magyarországon belül végbemenő szovjetizálás persze pozitívan befolyásolt. Az újvidéki Magyar Szó, reflektálva Tito nemzetiségekkel kapcsolatban elmondott szavaira, jó tanítványként felmondta a leckét. Először is figyelmeztetett arra, milyen lett volna Draza Mihailovicék nemzetiségpolitikája, amely szerintük az „akasztófák és sortüzek" politikája lett volna. De a mai Jugoszlávia — olvashatjuk Szántó Zoltán jelentésében — „a szabad magyar szó, szabad magyar dal, munka és fold a magyarnak, könyv, iskola, színház, magyar képviselő, egyenjogúság és testvériség" országa.14 5 A magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1945 utáni első, rövid története során14 6 Szántó követ még Dinnyés belgrádi, illetve Tito budapesti útja előtt, mintegy e látogatások diplomáciai előkészítésének részeként június 14 és 21-е között körutat tett a Bácskában. A „túlzsúfolt és fárasztó" menetrend szerint zajló út során, mint Szántó jelentette, a jugoszláv kormány „semmiben sem akadályozta, hogy teljesen szabadon érintkezhessek a magyar és jugoszláv lakosság minden rétegével. Látogatásom politikai jelentőségét azzal is igyekeztek kidomborítani, hogy kíséretemben állandóan jelen volt a Vajdasági Önkormányzat kormányának 1-2 tagja, továbbá a városi és járási hatóságok vezetői."14 7 Körútjának négy alapvető célja volt: egyrészt a „vajdasági magyarság nagy nyilvánossága előtt tett nyilatkozattal megnyugtatni a jugoszláv kormányt, hogy a Magyar Köztársaság szakított a Horthy-rendszer revíziós, irredenta, háborús politikájával, hogy a magyar kisebbség politikai és kulturális egyenjogúságát nem akarjuk a jugoszláv állam biztonságának aláásására felhasználni és ezzel fokozni a jugoszláv kormány bizalmát Magyarország és a magyar kisebbség iránt". Bácskai útja a vajdasági magyarok felé azt kellett közvetítse, hogy „Magyarország nem konfliktusok elői-144 MOL-XIX-A-l-j-V-15410-1947.93.d. 145 Uo. 14e A két ország közötti követi szintű diplomáciai kapcsolatok felvételére 1947 januárjában került sor. Jugoszlávia első magyarországi követe Karlo Mrazovic volt. A szoyjet-jugoszláv összetűzés miatt 1948 júliusában visszahívták Belgrádból Szántó követet, ezután 1949 szeptemberéig csak ideiglenes ügyvivői szinten képviseltette magát Magyarország Belgrádban. MOL XIX-J-l-j-4/b-001673/l-3.-1959.6.d. A jugoszláv követség Budapesten a korábban Antall István vezette volt propaganda minisztérium épületébe költözött. Ekkor vitte el az államrendőrség Antall levelezését és a minisztérium könyvtárát. MOL XIX-A-l-j-XXIII.-905-1945.; 1469-1945. 147 MOL XIX-J-l-j-Jugoszlávia-16/6-2891/pol. 1947.25.d.
