Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1106 A. SAJTI ENIKŐ repük volt a földosztásra, telepítésre jogosultak (agrárérdekeltek) nép gyűléseinek. Ezeken a népgyűléseken a rendeletekkel, törvényekkel akár ellenkező értelmű döntést is hozhatott a népakarat. így például, ha a nem földműveléssel foglalkozó tulajdonost túl gazdagnak tartották, akár minden földjét elkobozhatták, ha a gyűlés az illetőt „rendes" embernek tartotta, meghagyták a rendelet által megengedett földmaximumot.13 6 A vajdasági agráralapba 668.412 hektár föld került, ez az országban felosztható terület 40,58%-a volt. A vajdasági földalapon belül 389.256 hektárt, tehát az egésznek több, mint a felét (58,2%) a németektől kobozták el, országosan pedig a német kisebbség korábbi birtokai alkották az egész földalap 38,78%-át.13 7 Népbírósági ítéletekkel mintegy háromszor annyi gazdaságot koboztak el a Vajdaságban, mint nagybirtokot, a legtöbbet Jugoszláviában, - az előbbiek száma 3.860, az utóbbi pedig 1.193 volt. A bírói ítélettel elkobzott terület nagysága 22.355 hektár, a kisajátított nagybirtoké viszont 84.712 hektár volt. A földreform céljára a kisajátított nagybirtok aránya Makedóniában volt a legnagyobb, 33,62%. Ezt megközelítő nagyságrendet tett ki a (74.289 ha) a földmaximum feletti paraszti birtok. A nem földműveléssel foglalkozó tulajdonosoktól 42.369 ha-t koboztak el, az egyházaktól pedig 34.522 ha-t sajátítottak ki. Országosan az egyházaktól elkobzott földek a harmadik legjelentősebb kategóriát képezték, de míg Horvátországban a földalap 24,55%-t tették ki az egyházi birtokok, Crna Gorában csupán 0,01%-t. A bankoktól 2.620 ha került a vajdasági földreformalapba, míg az ún. elhagyott birtokok kategóriája 8.638 hektárral növelte a felosztható terület nagyságát. Telepesektől (jugoszláv) 7.116 hektárt vettek el erre a célra, s végül 2.535 hektár állami föld is idekerült. 1947 decemberi adatok szerint a Vajdaságban 41.508 család kapott kiegészítő földet, juttatásban részesítettek 48.325 földnélküli családot, 7.031 ún. belső, tehát Vajdaságból származó telepes család kapott földet, és 41.087 ún. szövetségi telepes, azaz akiket az ország más részeiből telepítettek ide. Az ún. külső, vagy szövetségi telepesek száma országosan 44 116 család volt (a belső telepesek 24.192 családot tettek ki), azaz a más országrészekből származó telepesek 93%-t a Vajdaságba telepítették, zömmel a kitelepített németek helyébe. Ebből 12.208 család Bosznia-Hercegovinából, 7.533 család Horvátországból, Szerbiából 5.000 család, Crna Gorából 6.236, míg Makedóniából 1.610 család, s végül Szlovéniából 623 család érkezett. A telepesek összlétszámát 252.000 főre becsülték 1947-ben a Vajdaságban. Országosan 284.977 új parasztgazdaságot hoztak létre, de a falu problémáit továbbra sem oldották meg, a kb. 2.270.000 gazdaság 65,6%-a 0,5-5 hektár nagyságú területen gazdálkodott. Legjelentősebb változásokat az 1945^47-es földreform és telepítés országszerte a Vajdaságban okozott. Ez egyrészt abban nyilvánult meg, hogy relatíve itt nőtt legtöbbet a gazdaságok száma. 1931-hez viszonyítva 67 102 új gazdaság jött 136 Slobodna Vojvodina, 1946. január 3. 137 Nikola L. Gacesa: i.m. 191.; 361. Csehszlovákiában a földreformra szánt terület 72%-a volt korábban német tulajdonban, Lengyelországban 75%, Magyarországon a kisajátított területek (nyilasok, fasiszta vezető, Volksbund tagot, háborús bűnösök) a földreformra szánt földterület mintegy 10,6%-t tette ki. Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945-1985. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985. 38.
