Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1105 vénytelenített minden korábbi vagyonjogi rendeletet, beleértve a királyi Jugoszlávia intézkedéseit is. Az intézkedések különben még a paraszti tartozások eltörlésére is kiterjedtek, de az újonnan létrejött Jugoszlávia egyébként sem vállalt semmiféle folytonosságot az első délszláv állammal. Hamarosan azonban az új partizánelitnek is szembesülnie kellett a kemény valósággal: a történelem nem ismeri a tabula rasa-t. A földreformra vonatkozó rendeleteket 14 tagú Agrártanács, köztük a régi kommunista, nagy műveltségű Mosa Pijade, az AVNOJ törvénykezési bizottságánalt elnöke, V Cubrilovic agrárminiszter, és S. Vukosavljevic telepítésügyi miniszter készítették elő, majd pedig hajtották végre. Csak meglehetősen éles viták után dőlt el, hogy a telepítést és az agrárreformot együttesen és nem külön kezelik, mint ahogyan azt Vukosavljevic javasolta.134 Ez nyilván hatást gyakorolt arra, hogy a magyarok kitelepítése csak terv maradt és nem öltött nagyobb méreteket. Az Agrártanács hat hónapig működött, 1945. augusztus vége és 1946 február eleje között, ez alatt a rövid idő alatt kellett végrehajtania az agrárreform telepítési, és a telepítéssel kapcsolatos juttatási intézkedéseit, míg a kormány mellett működő Agrárreform Bizottság 1948 áprilisáig állt fenn. A földreform érintett minden 45 hektár feletti földet, ha bérben műveltették a 25-35 ha felettit, a bankok, vállalatok, részvénytársaságok, kolostorok, egyházak és vallási közösségek földjének pedig 10, illetve 30 ha feletti részét. A reform hatálya alá estek a paraszti birtokok 25-35 ha feletti részei, a nem földművesek tulajdonában lévő földek 3-5 ha feletti területei, minden elhagyott birtok, valamint minden német kisebbség tulajdonában volt föld, amelyet, mint láttuk, egyetlen rendelettel sajátítottak ki.13 5 A Vajdaságban 1945-ben nem pontos, mégis elfogadható adatok szerint 243.577 gazdaságot tartottak nyilván, 2.882.782 kat. hold területtel, illetve 48.325 mezőgazdaságban foglalkoztatott családnak nem volt földje. 0,5-5 kat. holdig terjedő földet művelt a birtokosok 43,49%-a, a megművelt földnek viszont csak 9,71%-át birtokolták. A birtokosok 3,89%-a birtokolta a vajdasági földek 37,22%-t. Mint már korábban is utaltunk rá, Jugoszláviában szinte ismeretlen volt a Magyarországon nem ritka 1.000, sőt 10.000 hold feletti birtok, az elvett úri birtok átlagos nagysága Jugoszláviában 90 hektár körül mozgott. Voltak természetesen kivételek is. így például a kiterjedt Ounőerski családtól a Bácskában több mint 7 ezer holdat koboztak el. De említhetnénk Habsburg Frigyes főherceg egykori 86.000 kat. holdas baranyai (Belje) mintabirtokát is, amelyet fia, Albrecht, mint az oda bevonuló 39. magyar gyalogezred parancsnoka gyakorlatilag visszakapott 1941-ben, 1945-ben viszont állami kezelésbe került éppúgy, mint a Léderer fivérek bánáti birtokai, amelyek 1941-1944 között, lévén ezek is mintagazdaságok, német állami kézben voltak. Artúr és Dragutin Léderer csókái birtokai több mint 4 ezer kat. holdat tettek ki. A telepítések és az agrárreform vajdasági ügyeit a vajdasági kormány telepítési és agrárreform ügyosztálya végezte, de a végrehajtásban itt is fontos sze-134 Branko Petranouic. i.m. 182. A telepítésügyi minisztérium Vukosavljevic vezetésével 1945 áprilisa és 1946 februárja között működött. Tevékenységére lásd Nikola L. Gacesa: i.m. 121-129. 135 Magyarországon az 1945-ös földreform teljes egészében kisajátította az 1000 hold feletti nagybirtokot, az 1000 hold alatti úri birtokból maximum 100 holdat tarthattak meg. A paraszti birtok maximuma 200 hold lett.
