Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1103 láviai magyar vagyont ért károkról, a nemsokára Belgrádba utazó kereskedelmi delegáció pedig „tájékozódni fog" az ügyben és ezt követően fog a magyar kormány „az eljárás ellen óvást emelni" a jugoszláv félnél.12 8 Sajnos a kimutatás nem áll rendelkezésünkre. Arra sem találtunk forrást, hogy az értekezlet döntésének megfelelően, tettek-e egyáltalán bármiféle lépést is a kisajátított magyar vagyonok ügyében. A körülmények ismeretében valószínűsíthető, hogy nem. A magyarok társadalmi összetételéről az 1944-47-es esztendők vonatkozásában sincsenek pontos adataink, a középosztály, a tisztviselői kar, az értelmiség, főként jogászok, tanítók, tanárok, űjságírók tömeges, már-már teljes létszámű menekülésének ismeretében azt mondhatjuk, hogy ez a magyar társadalom 1944 után abszolút többségét tekintve mezőgazdasági népesség volt, csekély kisiparos réteggel, amelyet így, vagy úgy, de közvetlenül érintett a háború után végrehajtott jugoszláv agrárreform és a telepítések. Mivel az első, 1918 utáni földosztásból a magyarok nem részesedtek, a földnélküliek magas aránya a korábbihoz képest nem változott. Az első jugoszláv földreform során legnagyobb arányban az optánsok vesztették el birtokaikat (71,2%), a jugoszláv állampolgárságot felvett birtokosok birtokaik 38,6%-a esett az agrárreform hatálya alá. Az összes, korábban magyar kézben lévő nagybirtokok 61,5%-t osztották szét. A Vajdaságban (akkor Baranya is hozzátartozott) a megművelt föld 14,13%-a volt a harmincas évek végén magyar kézben, a Bánátban ez az arány 8,25%, a Bácskában 22,89%, Baranyában 19%, a Szerémségben pedig 1,86% volt. Az 1941-es visszacsatolás után a magyar kormány szinte kizárólag a dobrovoljác földek radikális kisajátítása tekintetében hajtott végre változtatást, illetve érvénytelenítették a jugoszláv földreform ún. juttatási részét, ezzel a Délvidéken (Bácska, Baranya, Muraköz, Muravidék) mintegy 195.000 hektárt sajátított ki a magyar állam földosztás és telepítés céljára. Ebből főleg telepítéseket hajtottak végre.12 9 A második, 1945 utáni jugoszláv földreform radikalizmusa már az első, erre vonatkozó rendeletben is megnyilvánult. 1944. november 21-én az AVNOJ (Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa) elnöksége, azaz a kormány, rendeletet hozott az ellenséges vagyon állami tulajdonba vételéről, a nem az országban tartózkodó személyek vagyona feletti állami igazgatásról, valamint a megszállók által erőszakkal elidegenített vagyonok kisajátításáról. A rendelet szerint állami kézbe került a német állam és a német állampolgárok minden vagyona, a német nemzetiségűek minden vagyona, kivéve azokat, akik részt vettek a népfelszabadító mozgalomban, a háborús bűnösök és azok segítőinek minden vagyona, függetlenül állampolgárságuktól, valamint minden olyan vagyon, amelynek tulajdonosait polgári vagy katonai bíróságok vagyonelkobzásra ítéltek. A vagyon fogalmába minden ingó és ingatlan vagyon, tehát a föld is beletartozott.13 0 Az elkobozott vagyonok kezelését az e célból létrehozott Népvagyon Állami Igazgatása nevű szervezetre bírták. A fenti rendelet értelmében 97 490 német gazdaságot koboztak el, 637 939 ha területtel.13 1 A katonai közigazgatás ennek alapján ko-128 MOL XIX-A-l-n-"Z"3029-1946.6.d. 129 A. Sajti Enikő: Kényszerpályán. Magyarok Jugoszláviában 1918-1941. Szeged, 1997. 96-100.; Uő.: Délvidék 1941-1944. 53-73. 130 Slobodan Nesovic: Privredna politika i ekonomske mere u toku oslobodilacke bőrbe naroda Jugoslavije. Privredni pregled, Beograd, 1964. 154-156.
