Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1057 gálta meg ilyen részletesen és párhuzamosan a fellelhető legnagyobb mennyiségű, — bár szekunder — forrásanyagot, a sajtót. Mi valljuk, hogy a legfontosabb belpolitikai eseményeket, döntéseket csak ilyen részletes és sokoldalú vizsgálattal lehet differenciáltan bemutatni. így reálisabban tudjuk elemezni a politikai erőviszonyokat és folyamatokat, azok hatását a politikusokra és a személyes döntések motivációit. így lehetséges évtizedek történetírói sztereotípiáit újra megvizsgálni és pontosítani, új összefüggéseket feltárni és megfogalmazni. E módszerrel volt lehetséges a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítésének rendkívül összetett folyamatát feltárni. Az így felszínre hozott tények és adatok — mint láttuk — az esetek többségében nem feleltek meg a korábbi történetírás megállapításainak. Ezért szükséges újra értékelni az Egységes Párt megalakítását. Az Egységes Párt létrehozása a Kisgazdapárt legfontosabb programpontjai alapján, nevének, szervezeti keretének kibővítésével történt meg. Nem pedig a párt beolvasztásával, szétverésével, nem a KNEP és a Kisgazdapárt felbomlasztásával és részbeni összeolvasztásával és nem Nagyatádi Szabó marginalizálásával. Hiszen Nagyatádi Szabó az Egységes Párt elnöke lett, híveinek jelentős része pedig az intézőbizottságában jelentős pozíciókat kapott. A Bethlen-Nagyatádi Szabó kézfogást tehát én nem a parasztpolitikus árulásának, hanem nagy kompromisszumának tartom. E kompromisszum mértékén folyik most köztem és tisztelt kollégáim között a vita. Ők lényegében elfogadják a több évtizedes sematikus megállapításokat. Én pedig nem, mert saját alapkutatásaim azt bizonyítják, hogy azok nem felelnek meg a történelmi tényeknek. E vitát persze azért is szorgalmazom, mert tudom: közös feladatunk a Nagyatádi Szabó-Bethlen kézfogás és a bethleni konszolidáció eddigieknél differenciáltabb értékelése. A Kisgazdapárt Egységes Párttá bővülését bizonyítja az is, hogy 1922 tavaszán, annak megyei, járási, városi és helyi szervezeteit — amennyiben elfogadták a Nagyatádi Szabó-Bethlen kézfogást — nem szétverték, beolvasztották, hanem Egységes Párttá bővítették. E folyamat lényegéről azonban még nem rendelkezünk elégséges adatokkal. Valószínűleg csökkent a helyi pártvezetőségek paraszti-és nőtt az úri- hivatalnoki-értelmiségi jellege. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy e párt tagságának és szavazóbázisának paraszti jellege is megváltozott volna. A Kisgazdapárt Egységes Párttá bővítése az a kompromisszumos forma, amely nemcsak a legfelső szinteken,' de máshol is biztosította a birtokos parasztság — elsősorban a gazdagparasztság — országos és helyi politikai képviseletét és érdekérvényesítő lehetőségét. Ezért én az Egységes Pártot — legalábbis Nagyatádi Szabó haláláig — nem csak a „nagybirtokosok, a nagypolgárság és az úri középosztály egyensúlyán nyugvó" kormányzópártnak, de a birtokos parasztság politikai képviseletének is tekintem. Éppen ezért én L. Nagy Zsuzsa azon véleményével sem értek egyet, hogy az „önálló kisgazdapárt megszűnése azt is jelentette, hogy 1930-ig nem volt saját politikai szervezete a gazdatársadalomnak, miközben a szomszédos országokban a paraszt és kisgazdapártok jelentős szerepet játszottak."174 Hiszen a Keresztény- Kisgazda- Földmíves és Polgári Párt, tehát a kormányzópárt volt egyúttal maga a parasztpárt is. Éppen az a lényege a Kisgazdapárt kibővíté-174 L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918-1945. Egyetemi jegyzet. 2. bővített kiadás, Debrecen. 1995. 100.
