Századok – 2002

Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989

NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1047 alelnök. Az intézőbizottság tagjai lettek: az elnökségi tagok, a 20 megválasztott intézőbizottsági tag, a párt 3 minisztere és 2 államtitkára. 4-5 helyet pedig még meghagytak a később csatlakozóknak. Az Egységes Párt vezetését tehát egy 10 fős elnökség és egy 40 fős intézőbizottság alkotta. E vezetőségben többségben voltak a volt kisgazdapártiak: a volt disszidenseket 6 fő képviselte (Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Fáy Gyula alelnök, Karafiath Jenő, Nagy János (egri) és Pálfy Dániel) az intézőbizottságban. Ez tehát nem jelentett előnyt a disszidenseknek. A 6 alelnök között 5 volt kisgazdapárti volt, de csak Szijj Bálint tartozott a liberális agrár demokratához. Igaz, ekkor még Meskó Zoltán is Nagyatádi Szabó embere volt. A többiek újkonzervatív agráriusok vezetői voltak. A megválasztott 20 intézőbizottsági tag közül 12-en (Kovács J. István, Lovász János, Könyves-Tóth Lajos, Hentz Károly, Berki Gyula, Lipták Pál, Haypál István, Barla-Szabó József, Dömötör Mihály, Simonyi-Semadam Sándor, Tankovics János és Bottlik József) tartoztak a Nagyatádi Szabó-féle agrárdemokratákhoz, a többiek újkonzervatív agráriusok és disszidensek voltak. A 10 fős szűkebb elnökségben tehát döntő több­ségben voltak a volt kisgazdapártiak, de azon belül csak Nagyatádi Szabó és Szijj Bálint képviselte egyértelműen a liberális agrárdemokrata nézeteket. Ha hozzájuk számítjuk a bizonyos kérdésekben liberális felfogású Gaal Gasztont és Meskó Zol­tánt, akkor is kisebbséget alkottak. A 35 fős már megválasztott intézőbizottságban Nagyatádi Szabó és hívei 16 helyet tudtak megszerezni. Ebben már benne van Mayer János miniszter és dr. Kószó István belügyi államtitkár is. Ha hozzájuk számítjuk a két frakció között ingadozó Gaal Gasztont és Patacsi Dénest, akkor 18 vezetőségi taggal minimális többségük is lehetett. Tomcsányi Vilmos Pál iga­zságügyminiszter és Schandl Károly földművelésügyi államtitkár az újkonzervatív agráriusokkal együtt Bethlent és a disszidenseket erősítették. Ezért tehát feltételezzük: Nagyatádi Szabó az új vezetőség összetételét el­fogadható kompromisszumnak tartotta. Ezt tükrözte a vezetőség megválasztása után elhangzott beszéde. Megköszönte elnökké történt megválasztását, az ellen­zéknek következőket mondotta: „bármennyire vádolnak is és fognak is vádolni kívülről elvfeladással, gyöngeséggel és más mindennel, azzal a nyugodt lelkiisme­rettel fogadjuk ezeket a vádakat, hogy mi megtettünk és megteszünk mindent abban az irányban, hogy országunk jövő fejlődését biztosítottuk." Az elégedetlen­kedőkhöz szólva pedig kijelentette: „Mi nem ismerünk személyi érdekeket, nem ismerjük a személyi érvényesülés eszméjét, mi csak kötelességeket ismerünk. Ahogy a viszonyok, a körülmények embereket állítanak a pártnak, az országnak élére, mi nem azt nézzük, ki az illető, hanem, hogy hivatott-e arra a helyre, ahová állíttatott, hogy bízhatunk-e abban, hogy hivatását teljesíti az ország érdekében." Úgy vélte: amikor egyedüli kormányzópárttá akarnak válni, akkor továbbra is arra kell törekedniük, hogy „mindazokat, akik még nincsenek a párt keretében, de akik gondolkodásban, meggyőződésben és törekvésben egyek a párt eszméivel, azokat minél nagyobb számban tudja a párt magához vonzani." Nagyatádi Szabó tehát — hívei egy részének figyelmeztetése ellenére — elfogadta a Nemzeti Kö­zéppárt és a Magyar Rendpárt volt tagjainak párthoz való csatlakozását. Miért? Mert úgy látta: a jövő politikájának a legnagyobb kérdése az, hogy „kik azok, akik puccsal és kik azok, akik puccs nélkül akarnak Magyarországba

Next

/
Oldalképek
Tartalom