Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
1034 SIPOS JÓZSEF lapok kolportázsjogát bizonyos esetekben megszüntetheti. Az is igaz, hogy az 1912. évi kivételes törvény alapján bizonyos esetekben a kormány egyes lapokat teljesen beszüntethet. De ezzel a törvénnyel „én nem éltem eddig sem, és ha a lapok erre igazán komoly okot nem adnak, ezzel a törvénnyel semmiféleképpen sem fogok élni." Forradalmi hangulatot szító sajtót viszont nem fog megtűrni a kormány. Megígérte: a „kémkedést kivéve, a többi összes kérdésekre nézve megszüntetik a katonai bíráskodást minden civil személy felett." Az internálásról pedig azért nem mondhatnak le, mert „Oroszországból bizonyos tömegek jönnek haza és köztük kitanított bolsevisták azért, hogy itt az állapotokat felforgassák." Ezután Klebelsberg belügyminiszter ajánlott néhány kisebb engedményt a 2 évi domicilium és a női választójog területén. Bethlennek az ellenzék nevében Rassay válaszolt, aki kétségbe vpnta a kormány megegyezési szándékának komolyságát és több ellenzéki képviselőtársával együtt elhagyta a bizottsági ülést.13 6 A február 3-ai minisztertanács után a liberális agrárdemokraták egy része űjra elégedetlenkedni kezdett a volt munkapárti főispánok reaktivizálása miatt. E mozgalmat kiszélesítette Bethlen 6-i bejelentése, hogy a kormány nem hoszszabbítja meg a nemzetgyűlést. E képviselők attól tartottak: ha így mennek bele egy közös választásba, hogy a vezetőségben csak Bethlen politikája érvényesül, akkor a „kisgazdák az új parlamentben nem jutnak súlyuknak megfelelő számú mandátumhoz." A liberális agrárdemokraták elégedetlensége persze az új pártvezetőség leendő összetétele miatt is volt. A disszidensekkel folytatott vitáknál már láttuk, hogy Nagyatádi Szabó és hívei a „belépőknek" csak számarányuknak megfelelő helyet kívántak biztosítani az új pártvezetőségben. Ugyanakkor a Nagyatádi Szabó és Bethlen között létrejött megállapodás szerint a párt vezére Bethlen, elnöke pedig a parasztpolitikus lett volna, és két alelnök: egy disszidens és egy kisgazdapárti alkották volna a párt felső vezetését. Az elégedetlenkedők elsősorban ezt kifogásolták. Ok, akik „magukat a párt törzsének" tekintették, és úgy gondolták, hogy a vezetőségben ugyanolyan súllyal kell képviselve lenniük, mint Bethlen csoportjának. Ezt a „párt egyéniségének," azaz paraszti jellegének megóvása érdekében követelték. A liberális agrárdemokraták radikálisabbjai úgy vélték: Nagyatádi Szabó „ma már nem képviseli, legalábbis Bethlennel szemben a Kisgazdapártnak olyan karakterét, amelyre, ha később talán nem is, de az egyesülés legelső idejében feltétlenül szükség van." Szerintük: Nagyatádi Szabó ma már „feltétlen és abszolút híve a miniszterelnök politikájának." Ezért — nyilatkozták — ha a párt és Bethlen között elvi kérdésekben lényegesebb eltérések nincsenek is, Nagyatádi Szabó mégsem a legalkalmasabb politikus arra, hogy az „esetleg felmerülő differenciák alkalmával erőteljesen és intranzigens módon képviselje a párt programját és a programjának megfelelő érdekeit. Ezért e képviselők szívesen látták volna, ha Nagyatádi Szabó egy időre visszavonulna a párt vezetésétől és átadná az „elnöki széket Szijj Bálintnak."13 7 A rendelkezésünkre álló források egyoldalúsága miatt nem tudjuk egyértelműen megállapítani, hogy e mozgalom valójában Nagyatádi Szabó elleni elégedetlenséget fejezett-e ki? Vagy 136 Szózat, 1922. II. 7. 3-5. 137 Világ, 1922. П. 5. 2. és a Világ, 1922. П. 8. 2.
