Századok – 2002

Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989

NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1033 választások megejthetők". Elmondta, erről a kérdésről gróf Apponyi Alberttel beszélt és kérte, hogy az ellenzék tegye lehetővé a választójog keresztülvitelét. Kijelentette neki azt is, hogy a „legvitatottabb kérdésben, a titkos és nyílt szavazás kérdésében, a kormány nem kíván semmiféle pressziót gyakorolni, nem teszi a kérdést kormánykérdéssé, sem pártkérdéssé. Sajnos, a fölszólításra semmiféle választ nem kaptam." Bethlen nem árulta el, hogy mit fog csinálni, ha a választójog javaslatból nem lesz törvény De bejelentette, hogy a kormány „törvényszegésbe semmi körülmények között nem fog sem maga belemenni, sem természetesen nem fogja a kormányzó urat ilyenbe belevinni." A választójogi törvényjavaslat késedelmes benyújtásáért az ellenzéket tette felelőssé, mert a mentelmi és az indemnitási vitákkal azt lehetetlenné tette. Az általános választójog jogtalan szűkítését kifogásolóknak a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a Friedrich-féle rendelet csak egyszeri választásra szólt és a mostani törvényjavaslat sokkal inkább általános, mint az 1918-iki választójogi törvény volt, ami igaz volt. „Arról azonban, hogy mindenkinek választói joga legyen, — mondotta — nem lehet szó." Elismerte: „nem merünk még addig elmenni." Ezért a „választói jogcímek megkonstruálásban keresünk bizonyos korrektivumokat, mert azt hisszük, hogy a társadalmi és kulturális fejlődés ebben az országban ezt teszi indokoltabbá." Az ellenzék által szorgalmazott lajstromos szavazással és kisebbségi képviselettel szemben a következőket állította: „Nálunk egy kettős forradalom után a régi parlamenti pártok úgyszólván a süllyesztőben tűntek el. Itt az új irányzatok még csak most vannak kialakulóban. Ilyen körülmények között, amikor ezek a pártok is a parlamentben bizonyos fluktuációnak vannak alávetve, erre az állapotra alapítani a lajstromos szavazást: idő előtti lépés volna és a meglévő és talán még kialakuló nagyobb pártoknak frakciókra való bomlását, szétforgácsolódását és azt eredményezné, hogy minden vidéken vad listák százával állíttatnának fel, helyi és központi jelöltekből, aminek folytán olyan káosz állna be, amelyért a felelősséget politika-i szempontból a kormány nem vállalhatja. Ez az oka annak, hogy mi a választójogban a korrektívumot csak részben keressük a lajstromos választójogban." Vázsonyival és Rassayval vitázva a miniszterelnök a választójogi javaslatot általános választójognak tartotta. De „nem vagyunk hajlandók választójogot adni azoknak, akik a háború alatt külföldről bevándoroltak." Itt elsősorban a Galíciából bevándorolt zsidókra célzott. Továbbra is kiállt a négy elemi iskolai végzettség, mint műveltségi cenzus és a nőknél a 30 éves életkor fenntartása mellett. A titkosságról pedig — Szijj Bálint szavaira is reagálva — ismét megjegyezte: az „nem ellenszere a korrupciónak és az erőszaknak." Az 1920-as választásokon — mondotta — nagy ellentétek nem domborodtak ki. „Ma a helyzet egészen más. Ma küzdelem lesz, mert pártok kristályosodtak ki, irányzatok erősödtek meg, a hangulat sem egységes a népben." Újra hangoztatta: „A demokratikus fejlődés szempontjából a nyílt szavazásnak bizonyos értéke van. Mert nemcsak az kell, hogy a tömegek jogokat szerezzenek, hanem az is, hogy ezeket a tömegeket a jogok gyakorlására lassankint szoktassák, belevigyék, bennük köztudatot neveljenek." Vázsonyi választások szabadságát, a sajtószabadságot és az internálások problémáját felvető kérdéseire Bethlen azt válaszolta: a lapok cenzúrázása teljesen megszűnt. Igaz, az érvényben lévő 1914. évi sajtótörvény szerint a kormány a