Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
1032 SIPOS JÓZSEF Sándor főszolgabírót, Nyugat-Magyarország volt kormánybiztosát terjesztette elő leendő főispánoknak. Ehhez a minisztertanács hozzájárult.13 3 Közben január 31-én megkezdte munkáját a parlament 20 tagú választójogi bizottsága. Ennek elnöke a kisgazda Simonyi-Semadam Sándor, előadója pedig a disszidens Karafiáth Jenő lett. E bizottság naponta 18-22 óráig tárgyalta a kormány választójogi törvényjavaslatát. A bizottság tárgyalásairól az első napon nem adtak ki információkat, de — az ellenzék parlamenti követelése után — az MTI naponta részletes tudósításokat adott,13 4 amiket a napilapok szó szerint közöltek. E tárgyalásokon Nagyatádi Szabó hívei kiálltak egy demokratikusabb választójogért. Február 4-én például Szijj Bálint a falusi nőknek követelt szélesebb választói jogokat, a titkosságot pedig a demagógia ellenszerének tekintette. Ugyanakkor Hencz Károly az ellenzéket meggyőzendő azt állította, — és ebben lehetett is némi igazság, — hogy az írni-olvasni tudás és a négy elemi iskola elvégzése között, a szavazópolgárok számát tekintve alig van valami különbség. A törvényjavaslatban szereplő 2 éves helyben lakással szemben egy esztendeit is elegendőnek tartott. Kovács J. István pedig elképzelhetetlennek tartotta, hogy február 16-án, amikor a nemzetgyűlés mandátuma lejár, a választójogi törvényjavaslat tárgyalását egyszerűen abbahagyják. Javasolta: ennek elkerülésére a nemzetgyűlés élettartamát egy hónappal meg kell hosszabbítani. E javaslatot Nagyatádi Szabó és hívei megoldási tervének tekintették. Erre Bethlen 5-én kijelentette: ebben a kérdésben a kormány még nem foglalt állást. Nagyatádi Szabó pedig azt nyilatkozta: szó van arról, hogy a nemzetgyűlést a választójogi törvény letárgyalásáig meghosszabbítsák, de a kormány ebben a kérdésben még nem foglalt állást.13 5 Nagyatádi Szabó e javaslatának elfogadása azt jelentette volna, hogy érvényesülhet a nemzetgyűlés többségének akarata, tehát egy demokratikusabb és főleg a vidéki nyílt szavazást elvető választójogi törvény születhet. Ezzel ellentétes volt Bethlen és a disszidensek érdeke. Ezért 6-án este a választójogi bizottság ülésén a miniszterelnök nagy beszédben reagált az ott addig felvetett kérdésekre. A nemzetgyűlés üléseinek február 16-a utáni meghosszabbítása „egészen céltalan volna" - mondotta. Mert a választójogi törvényjavaslat megszavazására, egyrészt a meghosszabbított, a napi „nyolc órás ülésekkel bőven áll rendelkezésre idő, ha az ellenzék nem akar obstruálni az ellen, hogy ezt a javaslatot letárgyalhassuk." Másrészt, mert kicsúsznának a „választási terminusokból." Mint például a választási névjegyzékek összeállításánál, a fellebbezéseknél vagy a közigazgatási bíróságok határidejénél, vagy csak olyan rövid idő maradna, ami formálissá tenné az egészet. Az új nemzetgyűlésnek „legkésőbb június 20-án együtt kell ülnie", hogy az indemnitás lejárta előtt az új költségvetés megszavazható legyen. Szerinte az „ország legnagyobb érdekei fűződnek ahhoz, hogy a javaslat törvényerőre emelkedjék." Ezért remélte, hogy az ellenzék nem fog az obstrukció fegyveréhez nyúlni. „Mert hiszen nem csak a kormányt terheli a felelősség, hanem az ellenzéket is mindenért, ami az országygyűlésben történik, azért is, ha a választójog labilis helyzetbejutna és az országban nem volna biztos — vagy legalábbis vitatható volna — az az alap, amelyen a 133 MOL. К.27. Min. tan. jkv. 1922. február 3. 76-77. Világ, 1922. II. 5. 1. 134 Nemzetgyűlés Naplója, 1920-1922. 16. köt. 1922. II. 1. 189-202. 135 Szózat, 1922. II. 5. 3. és 6.
