Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
1024 SIPOS JÓZSEF ki egy bizottságot, a párt pedig fogadja el a javaslatot az általános tárgyalás alapjául. Az értekezleten az ajánlók magas száma miatt merültek fel súlyos aggodalmak, és mert azokat szavazóknak is tekintette a tervezet. Ezt — többen — még a nyílt szavazásnál is rosszabbnak tartották. Ennek ellenére — Nagyatádi Szabó javaslatára — az értekezlet általánosságban elfogadta a kormány tervezetét, de egy 8 tagú bizottságot küldött ki a törvényjavaslat részleteinek megvitatására.11 2 Az értekezleten történtekből a Világ arra következtetett: a január 25-i Bethlen és Nagyatádi Szabó közötti megállapodás „csak arra vonatkozott, hogy a párttagokat nem fogják kötelezni a nyílt szavazás elfogadtatására."11 3 Ebben — mint látni fogjuk — az újságíró nem tévedett. 27-én Klebelsberg belügyminiszter a nemzetgyűlés elé terjesztette а választójogi törvényjavaslatot. A házszabályok 126.§-a alapján javasolta: annak tárgyalására egy bizottságot küldjenek ki, amit a parlament elfogadott. A belügyminiszter beterjesztette még a közérdekű munka teljesítéséről szóló törvényjavaslatot is.114 Ez — mint láttuk — szintén régi követelése volt a Kisgazdapárt agrárdemokrata szárnyának. 27-én este a Kisgazdapárt részleteiben is megvitatta a választójogi törvénytervezetet, ahol Klebelsberg a felszólalásokra azonnal reflektált és megnyugtatta az aggodalmaskodókat. A liberális és szabad királyválasztó Dömötör Mihály helyeselte a kétéves domiciliumot, vagyis az egyhelyben lakást, a női választójog szűkítését, de kifogásolta a fővárosi választókerületek szaporítását, ami — szerinte — a vidék rovására történik. Klebelsberg elismerte, hogy Dömötör fővárosi választókerületekkel kapcsolatos aggályai nem alaptalanok, de nem tartotta kívánatosnak a javaslat e részeinek megbolygatását, mert a fővárosi választókerületek így is az ország legnépesebb kerületei lesznek és ezért nem szabad sokallani azok számát. Nem zárkózott viszont el attól, hogy a vidéki nagy kerületek kettéosztásával szaporítsák azok számát. Érdekes, hogy Dömötörrel szemben az újkonzervatív agrárius Schandl Károly földművelésügyi államtitkár védelmébe vette a női választójogot. Szerinte ugyanis a nők közül „még a proletárok is szívesen szavaznak mérsékelt polgári jelöltekre, mert a nők szeretik a nyugalmat, a konszolidációt. A női választójog ellensúlyozza a felforgatók munkáját."11 5 Utalt Ausztria példájára, ahol a nők szavazati joga „csaknem az egyetlen garancia a felforgató törekvések ellen." Az addigi csonka választókerületeket ő is fenntartandónak vélte. Vele szemben Mándy Samu elvből ellenezte a nők választójogát. Nagyatádi Szabó híve, Lipták Pál viszont pártkérdéssé kívánta tenni a női választójognak a javaslatban kontemplált keretek közötti elfogadását. Egy másik képviselő olyan visszaélésekről szólt, amelyek az ajánlások alkalmával követhetők el. A belügyminiszter e felszólalásokra is reagált és igyekezett az aggályokat eloszlatni. Nagyatádi Szabó javaslatára a pártértekezlet részleteiben is elfogadta a kormány választójogi törvényjavaslatát,11 6 de kimondta: a „nők választójoga kérdésében nem helyezkedik végleges álláspontra." Erre, illetve a javaslat egyéb részle-112 Népszava, 1922. I. 27. 3. 113 Világ, 1922. I. 27. 1. 114 Nemzetgyűlési Napló, 1920-1922. 16. köt. 1922. január 27. 32. 115 Világ, 1922. I. 28. 2. 116 Világ, 1922. I. 28. 1.
