Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1025 teire majd a további tanácskozás során fogja a párt magatartását eldönteni, észrevételeit és óhajait a kormány tudomására hozni. Indítványára elhatározták: ezekről a kérdésekről a párt részéről egy „szűkebb bizottság fog a kormánnyal tárgyalni."117 A Kisgazdapártban tehát a női választójog szűkítése kérdésében vita bontakozott ki. E megosztottságot tükrözte az értekezlet állásfoglalása, amely egyrészt megadta a felhatalmazást a törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájához, másrészt jelezte, hogy mindenféle kérdésben fenntartja a beleszólás és a változtatás lehetőségét. Tehát a parasztpolitikus ekkor még — a nemzetgyűlési és a párton belüli erőviszonyok alapján, — bízott a vidéki titkos és egy szélesebb körű női választójog kiharcolásában. Ezt bizonyítja az is, hogy A Kisgazda január 29-i száma Mi lesz a választójoggal? c. vezércikke, (amit persze 2-3 nappal korábban írtak), már nem kifogásolta a nők választójogának szűkítését, de kérte, hogy az „egyforma mértékkel mérjen a nőnem" minden társadalmi rétegében. Ugyanakkor még követelte: a párt „egy hajszálnyira se térjen el a titkos szavazástól. " Mert így kívánja ezt a nép, a választások tisztasága és csak így nyilvánulhat meg szabadon a választók akarata. „Vesse el a miniszterelnök úr azt a veszedelmes tervét, hogy a falvakban nyilvános szavazás legyen, — írta — mert ezzel csak elégedetlenséget és nem haladást, hanem gyűlöletes visszafejlődést okoz."11 8 Nagyatádi Szabó és hívei azért is remélhették a javaslatban szereplő vidéki nyílt szavazás titkosra változtatását, mert a nemzetgyűlés 28-án megválasztott 20 tagú különbizottságában is többségben voltak a titkosság hívei. E bizottságba a Kisgazdapárt, a parlamenti erőviszonyoknak megfelelően 10 tagot delegálhatott: a párt elnökén kívül, annak tagjai lettek: Dömötör Mihály, Simonyi-Semadam Sándor, Hencz Károly, Rubinek István, Szijj Bálint, Kovács J. István, Meskó Zoltán, Gömbös Gyula és Könyves Lajos. Az ellenzék és a KNEP 4-4 taggal, a disszidensek pedig 2 taggal vehettek részt a bizottságban. A KNEP Haller Istvánt, Ernszt Sándort, Gerencsér Istvánt és Szabó József (budapesti) képviselőt delegálta. A parlamenti ellenzék Beniczky Ödönt, Homonnay Tivadart, Rassay Károlyt és Vázsonyi Vilmost delegálta. A disszidensek pedig Fáy Gyulát és Karafiáth Jenőt.119 E pártközi bizottságban csak a disszidensek és az újkonzervatív agráriusok támogatták a vidéki nyílt szavazást. Nagyatádi Szabó és hívei, a KNEP az abból kilépett Andrássyék és a liberális ellenzék többsége azt ellenezte. Tehát biztosítottnak látszott a titkos szavazást igénylők többsége. Ezt a hitet erősítette, hogy a KNEP vezetői — a Haller István, Ernszt Sándor és Gerencsér István — által készített állásfoglalásukban követelték a kormánytól: a vidéki titkos szavazást, a férfiak választójogát csak az írni-olvasni tudáshoz kössék, a női és a férfi választói jogcímek egyenlőségét, a választások végrehajtásának törvényességére a bíróság és ne a közigazgatás vigyázzon, minden választókerületben a „lajstromos szavazás és a kisebbségi képviselet" védelmét. Abban az esetben pedig, ha a nemzetgyűlés az új választójogi törvényjavaslatot „törvényerőre nem emelné, akkor a Friedrichféle választójogi rendelet" alapján történjenek majd a választások.12 0 E követelések egyik fele ugyan teljesen ellentétes volt Nagyatádi Szabó és hívei érdekeivel, 117 Pesti Napló, 1922. I. 28. 1. 118 A Kisgazda, 1922. I. 29. 1. 119 Pesti Napló, 1922. I. 28. 2. Ezt vesd össze: Nemes: i.m: 264. 120 Pesti Napló, 1922. I. 28. 1.
