Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
TANULMÁNYOK Pach Zsigmond Pál A VIDÉKI POSZTÓIPAR AZ ÉSZAKKELETI ORSZÁGRÉSZEN A 15-17. SZÁZADBAN A tárgykörbe vágó dolgozataimban többkor utaltam már rá, hogy középkori és kora újkori posztóművességünk fejlettebb, piacra termelő formái mezővárosban és falun, eredetüket tekintve, az önellátó paraszt- (illetve pásztor-)gazdaságok szövőipari melléktevékenységében, nevezetesen szűr(ke)posztó — és hasonnemű ruha- meg pokrócanyagok — saját szükségletükre történő házilagos előállításában gyökereztek.1 A gyapjúfeldolgozásnak e kezdeti, csupán önellátásra szolgáló formáiról — amelyek egyre inkább teret vesztve ugyan, néhol a legújabb időkig is kitartottak — középkori oklevelek, jellegüknél fogva, csak ritkán tudósítanak. Különös becsű forráscsoportot szólaltatunk meg hát az alábbiakban, hogy innen indulva próbáljuk meg fő vonalaiban nyomon követni a vidéki — falusi és mezővárosi — posztóipar fejlettebb szintjeinek kialakulását és fontosabb telephelyeinek megjelenését a középkor végi és kora újkori Magyarországon; ezúttal az északkeleti országrészen: Bereg, Máramaros, Szatmár, Zemplén és Ung megyében. 1. A 14. század hatvanas éveitől fogva vannak okleveles emlékeink arról, hogy Bereg vármegye vlach lakosai (communitas volacorum... in comitatu... de Beregh existentium)2 kenéznek nevezett falusi elöljáróik (s időnként közösen választott vajdájuk) fősége alatt éltek, akik Nagy Lajos anyjától, Erzsébet királynétól nyert jogosítványuk értelmében kisebb ügyekben bíráskodtak, a megyésispán tisztjeivel szemben némi védelmet nyújtottak, egyben a földesúri szolgáltatásokat beszedték.3 Bővebben szóltak róluk azok az oklevelek, amelyeket vagy egy évszázaddal 1 Lásd pl. „Piatea Chapo ucza vocata". A hazai posztóipar 16. századi történetéből. Századok 132 (1998) 800, 802. - A kallózásról (ványolásról) ugyanott 799. 2 A Bereg megyei vlachok túlnyomórészt ruszin pásztorok voltak. „A Kárpátok gerincén Trencséntől Máramarosig számos ponton fellelhető „oláh" (vlach) elemek... vlach, valachalis megjelölése alatt nem nemzetiséget, hanem azonos pásztorjoggal élő hegyi pásztornépet kell érteni. A magyarországi vlachok között a Kárpátok hegyeiben... egyaránt találhatók délszlávok, lengyelek, rutének, magyarok, oláhok (románok)" - állapította meg Szabó István·. Ugocsa megye. Bp. 1937. 104. - Hasonlóan Lukinich Imre (ill. Makkai László): Documenta históriám Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Chr. (=DVH). Bp. 1941. XI-XII, valamint IIa Bálint·. Gömör megye. I. Bp. 1976. 293, 309-331. - Némely véleményeltérésekre lásd pl. D. Krandzalov: Zur Frage des Ursprungs des Hirtenwesens und seines Wortschatzes in den Karpaten. In: Viehwirtschaft und Hirtenkultur. Ethnographische Studien. Hgb. von László Földes. Bp. 1969. 220-243; Josef Macûrek: Zur Frage der walachischen Kolonisation in den Westkarpaten. Ebenda, 244-257. 3 Erzsébet királynénak a Bereg megyei vlachok részére 1364-, 1370- és 1378-ban kiadott okleveleit közölte Lehoczky Tivadar: Adalékok az oláh vajdák és orosz kenézek vagy soltészek és szabadosok intézményéhez hazánkban. Történelmi Tár (=TT) 1890. 164-165, 167.
