Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793

794 PACH ZSIGMOND PÁL később Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet, mint a Bereg megye szívében még Hunyadi János által megszerzett munkácsi uradalom birtokosa, adott ki az ott lakó vlachok és kenézeik dolgában. A földesúrnő 1466 őszén az uradalmat bejárva, a várhoz tartozó kilenc „krajnai" vlach községet — köztük Sztánfalvát, Hátmeget és Sándorfalvát — „meglehetősen nyomasztó és lepusztult állapotban" találta; ezért lakosaik évi cenzusát egy forintra korlátozta, természetbeni (juh-, sajt-, vágómarha-) szolgáltatásaikat valamelyest leszállította, és mindazoknak, akik a Krajna-vidék falvaiban letelepednek és a pusztahelyeken házat építenek, öt évi időtartamra teljes járadékmentességet engedélyezett.4

Éppen egy ilyen telepítéssel függött össze 1475 tavaszán Óbudán kelt oklevele, amelyben Sztánfalvai László vajdának és általa Tivadar és Gergely nevű unokatestvéreinek abból a célból adott kenézi jogosítványt {keneziatum), hogy a megyét átszelő Latorca folyó déli oldalán, Sztánfalva közelében egy új falut népesítsenek be Erdőd néven. Ezért a leendő telepeseket hét évre fölmentette minden szolgáltatás alól; László vajdának pedig megengedte, hogy a falu körül bárhol „molendinum molare et sulcaturas... construere et aedificari facere valeat, in quibus populi et jobagyones nostri molare possint et sulcare criseos vei gubás": őrlő malmot és kallókat létesíthessen és építtethessen, amelyekben a falu népei és jobbágyai [gabonát] őrölhessenek, és szűr- vagy gubaposztót kallózhassanak.5 íme, egy ritka becsű forrásszöveg arról, hogy a települő falu népe hogyan láthatta el magát kezdettől fogva a kenyérre valón kívül ruhára valóval: a szűrhöz és a (főleg télen viselt, bundaszerű) gubához szolgáló posztóanyaggal.6 Szilágyi Erzsébetre hivatkozott (majd 1493-ban Corvin Jánostól, 1505-ben Anna királynétól nyert megújítást) az az oklevél is, amely a Latorcától délebbre eső (Nagy-)Lucska fele kenézségét — az itt dívó kifejezéssel: fele soltészságát (medietatem scultetiae) — osztotta ki, de csak általánosságban szólt a megadományozott Kozma soltész és utódai szabadalmairól.7

A Latorcától északra fekvő (Felső-)Viznice néhány évvel későbbi kenézlevele viszont szinte szó szerint megismételte a sztánfalvai levél fentebb idézett passzusát. Várdai Ferenc váci püspök, egyben Munkács várának kormányzója megbízásából a helybeli várnagyok 1512 telén Kálniki Lázárra ruházták, jobbágyokkal való benépesítés céljából, ennek az (eredetileg Lázárfalvának nevezendő) possessionak a kenézségét, többek között 4 TT 1890. 168-169. - Az uradalom ún. krajnai kerületéhez tartozó községek száma 1523-ra eggyel gyarapodott, utóbb tovább nőtt. 5 Szilágyi Erzsébet oklevelét Vingárti Geréb Péter országbíró 1498-ban átírta; 1506 tavaszán pedig II. Ulászló felesége, Anna királyné megerősítette: TT 1890. 477-479. - Az oklevél szövegében a molare szó először mint semlegesnemű melléknévi jelző, majd mint főnévi igenév (= molere) szerepel; vő. Carolus DuCange: Glossarium mediae et infimae Latinitatis. Editio nova aucta a Leopoldo Favre. V Niort 1885. 442. - A sulcare szó (amelynek klasszikus jelentése: barázdát vonni, ráncolni) itt a kallózást fejezi ki. - Hogy a középlatin griseus (criseus, chriseus) szó magyarul szürkeposztót (= szűrposztót), illetve „kész" szűrt (= szűrruhát) jelentett, előző dolgozataimban sok adattal igazoltam. Lásd pl. Szűrkeposztó és monopólium a fejedelmi Erdélyben. In: Korok, régiók, társadalmak. Tanulmányok Gyimesi Sándor 60. születésnapjára. Szerk. Kulcsár Árpád és Szulovszky János. Bp. 1994. 29-39. 6 À szűrposztó és gubaposztó készítésének és feldolgozásának különbségeiről korábban írtam - utalva arra is, hogy éppen az északkeleti megyék felől terjedt el a gubaszövés és -viselet az ország más részein a 18. század folyamán: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma. Egy 14. század végi oklevél utóélete. Századok 129 (1995) 65-66, 89. 7 TT 1890. 158-159, 480-481.