Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenkefi Ferenc: Kakas a kasban. Francia hadifoglyok Magyarországon az első koalíciós háború idején 1793-1797 (Ism.: Vadász Sándor) V/1235

TÖRTÉNETI IRODALOM 1235 (225-271 old.) A reformáció ellen és az egyházi egység megtartása mellett talán Johann Rehlinger foglalt állást a legélesebben, aki különösen a Zwingli-féle reformot utasította el, és megkérdőjelezte a tanács vallási téren hozott intézkedéseinek jogosságát is. Balthasar Langnauer ezzel szemben nemcsak a tanács jogának, hanem kötelességének is tartotta a vallási reform bevezetését. Konrád Hel kifejezetten politikai szempontból értékelte a kérdést, és a császárral való jó viszony fenntartására helyezte a hangsúlyt. Az ötödik beadvány szerzőjének, Johann Hagknak az álláspontja a fennmaradt töredékekből nem körvonalazódik egyértelműen. A városi vezetés által 1530-ban megkezdett útról azonban a hivatalos vélemények ambivalenciája ellenére már nem volt visszatérés. 1533/1534 folyamán a tanács újabb, immár egyértelműen a reformációt támogató véleményeket kért a vallási bizottság utólag kinevezett tagjaitól, legitimálva ezáltal a készülő döntést. A város vezetőit különösen a reformáció elfogadásának politikai következményei aggasztották, ezért egyre határozottabb szövetségi politikát kezdeményezett Ulmmal és Nürnberggel. A politikai kockázat csökkentése végett 1533-tól folyamatosan tárgyaltak az augsburgi püspökkel, ami azonban végső soron nem vezetett eredményre. A prédikátorok és a polgárság nyomására a szükséges politikai előkészületek után végül 1534. július 29-én adta ki a városi tanács azt a dekrétumát, amelyben a maga számára biztosította a prédikátorok kinevezését. A határozat gyakorlatilag a reformáció győzelmét jelentette a városban, amelyet az 1537-ben bevezetett új egyházi rendtartás tett teljessé. Gößner munkája az augsburgi reformáció első, dialógusra épülő fázisát mutatja be. A városi tanács másfél évtizeden át tudott egyensúlyozni a régi és új egyház közötti keskeny úton, mígnem 1533/1534 folyamán a külpolitikai helyzet és a belső társadalmi és vallási feszültségek rákényszerítették az egyházreform elfogadására. Ennek a felekezetképződés előtti szakasznak a bemutatása igen tanulságos a városi reformáció kérdéskörének egésze szempontjából, a kötetet a hazai szakemberek is haszonnal forgathatják. A mű megtermékenyítően hathat a szabad királyi városok reformációjának kutatására, mindenekelőtt a reformáció társadalmi hátterének, a véleményformálódás mechanizmusainak és a városi tanács politikájának mélyreható és sokoldalú elemzésével. Molnár Antal Lenkefi Ferenc KAKAS A KASBAN Francia hadifoglyok Magyarországon az első koalíciós háború idején 1793-1797 Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 2000. 287 o. Előjáróban egy különben ismert tényre szeretnék emlékeztetni: a francia forradalom és a rá következő napóleoni korszak története azon kevés egyetemes-történeti témák közé tartozik, amelyek iránt Magyarországon kezdettől fogva élénk érdeklődés mutatkozott s ez utóbbinak a kontinuitása végig a 19. századon át kimutatható és tulajdonképpen napjainkig tart. (E megállapítás alól még a forradalmak iránt köztudottan kevés megértést tanúsító Horthy-korszak sem kivétel.) A magyar nép tömegei számára a franciaországi változásokat az ellenséges koalícióval folytatott háború közvetítette, amely 1799 őszétől lépett abba a stádiumba, hogy tízezres nagyságrendben produkáljon hadifoglyokat. Nem szorul bizonyításra, hogy az igazi hazai tömegélményt Napóleon 1809-es hadjárata szolgáltatta, de már a császár korábbi, Ausztria-ellenes hadjáratai is számos ismerettel szolgáltak a csatákban részt vett magyar katonák számára. És ezzel el is érkeztünk a méltatás legelső fogódzójához: Lenkefi a magyar hadtörténetírás által eddig nem kutatott első, a campoformiói békéig (1797) terjedő időszak históriáját dolgozta fel könyvében. Ahogy ő maga írja a bevezetésben, „a feldolgozás a vonatkozó irodalom hiányában tisztán levéltári források felhasználásával történt". (7. old.) A monográfia lényegében a Hadtörténeti Levéltárban őrzött, „Magyarországi főhadparancsnokság — General Commando in Ungarn" elnevezésű irategyüttesre épült. A szerzői szándék az volt, „hogy a forrásokat hűen visszaadva, a lehető legtöbb információt dolgozzam fel, mivel ismeretlen terület lévén, az ésszerű teljességre törekedtem". (9. old.) Lenkefi a feldolgozás során a kronológiai-tematikai rendező elvet érvényesítette olyképpen, hogy bizonyos főbb csomópontokra összpontosított, amelyeket a fejezetcímek jelölnek. A kötetet a Magyarországra internált francia hadifogoly tisztek névsora egészíti ki, amely 1788 nevet tartalmaz, ehhez járul még 14 sebész neve.