Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén IV/889
A MAGYAR ÉS A TÖRÖK DUKÁT ÁRFOLYAMA A 16. SZ. KÖZEPÉN 895 dött adóját — állítólag háromszázezer (?) aranyat4 0 — nem tudhatjuk, Alsó-Ausztriában viszont a hatóságoknak kétségtelenül gondokat okozott a török dukátok beáramlása. I. Ferdinánd 1544 elején kelt pátensével nem kívánta kitiltani a forgalomból a török dukátokat, csupán az árfolyamuk leszorítására törekedett. Persze első pillantásra az sem lenne elképzelhetetlen, hogy a magyar aranyforint felértékelése volt célja, ugyanis a 105 krajcáros árfolyam meghaladta a délnémet térségből ismert kurzust, ahol 1542-ben — éppen a török háborúk miatti hadisegély kapcsán — csupán 100 krajcárban számították a magyar dukátot.4 1 Ennél Bécsben — az uralkodói pátens nyomán — magasabb volt a dukát árfolyama, sőt már 1542 nyarán 105 krajcárban szabták meg a valódi és kellő súlyú magyar dukát kurzusát.4 2 Ugyanezt az árfolyamot fogadták el 1544-ben a cseh rendek,4 3 s az ár- és pénztörténeti kutatások nyomán arra derült fény, hogy az 1539-1554 közötti években szintén a 105 krajcáros dukátkurzus volt a jellemző.44 A viszonylag magas dukátárfolyam kialakulásában a török veszélyen kívül szerepet játszhatott a — másutt sem ismeretlen — időszakos pénzhiány, amely miatt Nyugat-Európában rangos nemzetközi vásárt halasztottak,4 5 illetve Magyarországon 1543-ban királyi rendeletet tettek közzé az ércpénz kivitelének tilalmáról4 6 Az időbeli egybeesések ellenére túlzás lenne általános pénzhiányról írni, az azonban kétségtelen, hogy a pénzveréshez szükséges nemesfémek eltérő mértékben álltak rendelkezésre Európában, s a tengerentúli ezüstflották szállítmányai sem jutott el a kontinens minden szegletébe. Regionális egyenetlenségek gazdaságföldrajzi okokból is származhattak, pl. a délnémet térségben — Szász- és Csehország ezüstjének köszönhetően — a tallérok viszonylagos bősége, ezzel szemben az aranypénzek csekélyebb mennyisége dokumentálható.47 40 Fekete Lajos - Nagy Lajos: Budapest története a török korban, in: Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején. Szerk.: Gerevich László - Kosáry Domokos. Budapest története II. Budapest, 1975. 382. 41 Hansheiner Eichorn: Der Strukturwandel im Geldumlauf Frankens zwischen 1437 und 1610. Ein Beitrag zur Methodologie der Geldgeschichte. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, Beiheft 58. Wiesbaden, 1973. 29. 42 „...ain jeder gerechter und gewichtiger hungerischer ducat um 105 kreutzer..." Wien, 1542. Juni 24. Österreichisches Staatsarchiv, Hofkammerarchiv, Patente und Verordnungen, Fase. R.N. 1. n. S. 86., illetve Becher: op. cit. II. 24., továbbá Quellen zur Geschichte der Stadt Wien. Abteilung I. Band V Wien, 1906. S. 102. (Az idézet ebből a kötetből származik.) 43 „1 ungarischer Goldgulden = 1 1/2 Meiner Schock oder 105 Kreuzer." Jaroslav Pova: Die Whrung in den Lndern der Böhmischen Krone. Ein Übersicht der Zahlungsmittel vom neunten bis zum Anfang des zwanzigsten Jahrhunderts. Greiz, 1970. 59. 44 Rudolf Geyer: Münz- und Geldgeschichte, in: Alfred Francis Pribram: Materialien zur Geschichte der Preise und Löhne in Österreich. Wien, 1938. 74. 45 Geoffrey Parker: The Emergence of Modern Finance in Europe, 1500-1730. in: The Fontana Economic History of Europe. The Sixteenth and Seventeenth Centuries. Ed. Carlo M. Cipolla. (Glasgow) 1974. 530. 46 Takáts Sándor: A magyar ércpénz kivitelének tilalma 1543-ban. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1903. 121. 47 Paul Arnold: Die schsische Talerwhrung von 1500 bis 1763. Schweizerische Numismatische Rundschau 59 (1980) 68-70., illetve: Herman Kellenbenz: Wirtschaft und Gesellschaft Europas 1350-1650. Handbuch der europischen Wirtschafts- und Sozialgeschichte. Hrsg. von Hermann Kellenbenz. Stuttgart, 1986. Bd. 3., 317.
