Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén IV/889
892 BUZA JÁNOS árfolyamkülönbség láttán nem lehet kétséges, a meghódított lakosoknak nyomós érdekük fűződött ahhoz, hogy — amennyiben hozzájutottak — török arannyal fizetve tegyenek eleget adófizetési kötelezettségüknek. Más szavakkal ez azt sejteti, hogy a hódoltsági területen forgalomba került török aranypénzek nagyobbik hányada — átmeneti belső cirkuláció után — az Oszmán Birodalom adószedőihez jutott vissza. A török dukátok egy része — hosszabb távra tekintve vélhetően kisebbik hányada — nyugati irányban hagyta el a hódoltság térségét, s a szomszédos osztrák területekre is eljutott. Buda eleste után hamarosan, az 1544. esztendő kezdetén I. Ferdinánd Bécsben kelt pátensével lépett fel a török dukátok ellen.23 Már a pátens kivonatos közléséből is kitűnt, hogy a török dukát 13 Schillingben megállapított kurzusa devalvációt jelentett, ui. az uralkodó a magyar dukát 14 Schillinges árfolyamával szemben kívánta meghatározni a török dukát forgalmi értékét. A pátens — pontosabban generalmandat — eredeti szövege finomsági próbára hivatkozik, azaz korabeli analízisre, mely szerint a megvizsgált török dukátok minősége nem érte el a magyar dukátokét.2 4 Ε ponton szükség lenne az eredeti vizsgálati eredményekre, azonban mivel ezek nem állnak rendelkezésünkre, egyéb támpontokat kell keresni, hogy némileg közelebb jussunk a magyar és a török dukát minőségét meghatározó nemesfémtartalomhoz, illetve teljes és tiszta tömegükhöz, régebbi nevükön nyers- és színsúlyukhoz. Az eredeti magyar aranyforint 23 karát 9 grén — egyszerűbben 23 3/4 karát — finomságú volt, átlagos tömegét éppen egy százada 3,5593 grammban, maximumát 3,590 grammban, minimumát pedig 3,5226 grammban határozták meg.25 A későbbiekben a magyarországi szakirodalomban többnyire a 3,5585 gramm teljes, illetve 3,5214 gramm tiszta tömeget mutató adatok terjedtek el.2 6 A 16. század közepére nézve figyelemre méltó I. Ferdinánd 1533. évi követutasítása, mely sze-23 „Türkische Ducaten sind in den Κ. Κ. Erblanden nur zu 13 Schillingpfennigen anzunehmen. Patent vom 20. Januar 1544." Siegfried Becher: Das österreichische Münzwesen vom Jahre 1524 bis 1838. Wien, 1838. II. 24-25. Bár Becher forráskiadványa jól ismert a magyarországi szerzők körében, e kivonatolt, forrásra nem reflektáltak a korábbiakban. 24 „... wie neben unsern Hungrischen gold Gulden ain zeit hero die Türkischen Ducaten, in grosser anzal und ye lenger ye mer, in gemelte unsere Niederösterreichische Lannde, auch Mhren, und derselben Orten allenthalben einreisen, und unzugesehen das der mehrer tayl derselben unnserer vorfardern Khünigen zu Hungern und Behaim, Ducatn, an dem gehalt, unnd khorn, bey weittem nit gleich, sonder ain yeder desselben Türkhischen Ducatn vast umb ain schilling phennig ringer unnd letzter, dann unnser Hungrisch gold Gulden sein, wie wir dann solchs am aufziehen unnd probiern, so wir durch unnsere Gwardein thuen haben lassen also befunden, yedoch solche Türkische gold Gulden dennocht inmassn wie dieselben unnsere Hungrischen gold Gulden, für viertzehen Schilling phennig genomben und augeben werden. Darumben sein wir aus ertzelten unnd andern beweglichen Ursachen entsclossen die Türkhischen Ducaten allenthalben, in unnsern Khünigreichen unnd Landen füran hin nit hoecher dann in abbestimpten weert der Dreytzehen schilling phenning nemben unnd augeben zu lassen." (Wien, 26. I. 1544) Österreichisches Staatsarchiv, Hofkammerarchiv. Patente und Verordnungen, Fase. R.N. 1. S. 94. 25 Belházy János: Régi magyar pénzverési súlymértékek. Bányászati és kohászati lapok. Selmecbánya 1899. 45. 26 Hóman Bálint·. Magyar pénztörténet. 1000-1325. Budapest, 1916. 98-99., 407^408. Ε számítások alapja a magyarországi pénzverés alaptömege, a budai márka volt, amely mellett az országban más márkákkal is számoltak, ld. erre: Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. Századok 124 (1990) 25-93., különösen 43.
