Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
858 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY ám Lósy meg sem akarta hallani az érveit, mert az itteni püspökök „a mi barbár ellenségeink" (barbari inimici nostri). Fra Bonaventura ehhez azt is gyorsan hozzátette, hogy ő maga egyébként igazán megérdemelné már a misszionáriusi munkájáért a doktorátust, hiszen szinte már három éve szenved „ezeken a barbár vidékeken".146 Ε barbár országban, írta egy másik levelében Bonaventura, ahol nincsen felebaráti szeretet, minden szenvedést tűrni kell, pedig erre nem készítették fel őket Itáliában. Jobb volna, ha a hóhér egy csapásra végezne vele és nem szenvedne ennyit!147 Az olaszok a magyarországi missziókban nemcsak a magyarokkal, hanem — első pillantásra meglepő módon — a lengyelekkel is összevetették az olaszok szokásait, de a leveleik szerint természetesen ebből a vetélkedésből is mindig ők kerültek ki győztesen. Ennek az a magyarázata, hogy a felvidéki misszióban az olasz és lengyel ferencesek együtt térítettek, és bizony a tanult, de nyelveket nem tudó olasz és az egyszerűbb, de a szlovák parasztokkal beszélni tudó lengyel hittérítők konkurenst láttak egymásban, és korántsem éltek mindig békés összhangban. Európa nagy részén az olaszokról élő közhelyek valószínűleg nem a testi tisztaság és szűziesség mintaképeiként mutatták be őket. Az olasz szerzetesek azonban az itáliai kolostoroknak — a kibontakozó trentói refommal párhuzamosan mind szorosabb ellenőrzés alatt álló — világával vetették össze a a lengyel szerzetesek kicsapongásait. Az olaszok nem olyan paráznák, mint a lengyelek, jelentette Rómába Bonaventura da Genova 1637-ben: Bizony még a tintája is belepirulna, ha mindent leírna.148 A lengyel barátok a paráznaság pestisét terjesztik, írta 1635-ben Francesco Cosmi da Mogliano is. Egy lengyel ágostonos szerzetes a Felvidékre jött, hogy alamizsnát gyűjtsön, ezt azután egy faluban mindenféle nők társaságában verte el, és most egy Kassa melletti faluban a szerzetesi ruhát levetve él egy lutheránus asszonnyal, aki gyereket vár tőle. Ez a szerzetes nemcsak parázna, de ráadásul az ellenségeik számát is gyarapítja, hiszen ha felnő, ebből a gyerekből nyilván majd lutheránus prédikátor lesz! A lengyel szerzetesek ezenkívül, kihasználva a bor itteni bőségét, vidáman vedelnek - sorolta a lengyel barátok bűneit Cosmi da Mogliano.149 Bezzeg Itáliában mindazokért a botrányokért, amelyek a sztropkói kolostorban történtek (persze a lengyelek közt!) már régesrégen elvesztette volna a rendjük ezt a kolostorát, Magyarországon azonban az alapító földesúr meg sem ütközött ezen.15 0 Az Itáliából jött misszionáriusok úgy érezték, hogy noha az olaszok sokkal erényesebbek és mértékletesebbek, mint a magyarok, ez utóbbiak mégis nagy ellenszenvvel vannak irántuk. Ahogy a későbbi indiai misszionárius, San Felice írta 1635-ben, „ezeken a vidékeken, (ti. Magyarországon) azt tartják az olaszokról, hogy csak azért jönnek ide, hogy az alamizsna gyűjtéséből meggazdagodjanak".151 Az olaszokat nem szeretik a magyarok, de az erényes itáliai hittérítőket látva megváltoztatják majd a véleményüket - bizakodtak az olasz ferencesek. Az 146 APF SOCG Vol. 79. Fol. 114. 147 APF SOCG Vol. 78. Fol. 111-112. 148 APF SOCG Vol. 79. Fol. 122. 127. 138. 149 Ap F socG Vol. 77. Fol. 200. 150 APF S0CG vol. 77. Fol. 199., 227. 151 APF SOCG Vol. 77. Fol. 48-48/v.
