Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 853 Lippay György esztergomi érsek a török támadások után nyomorba jutott magyarországi papok sorsát ecsetelte Giulio Spinola bécsi nunciusnak, (inkább nekik küldenének pénzt Rómából, a nyelvet nem tudó olasz misszionáriusok helyett!), akkor arról írt, hogy a magyarországi papok rongyokban járnak, sőt „sok helyen zabkenyérrel élnek".12 5 Az olasz konventuális ferencesek felső-magyarországi missziójában szolgált Remigius Cizemsky lengyel ferences, akit Tommaso Merighi provinciális hívott át a zempléni szlovák falvakba. Attól a Magyarországtól, amit köznyelven aranyalmának mondanak,126 igencsak távol vannak, ecsetelte Cizemsky a szenvedéseit a bíborosok előtt, errefelé nincsen búza, hanem fekete zabkenyeret esznek.12 7 Az olasz misszionáriusok azonban nem panaszkodtak a magyarországi étkekre. Lehet, bár kevéssé valószínű, hogy az ízlésüknek megfelelt a magyar konyha. Mivel a legtöbbjük valamelyik nemesúr udvarában élt, arra is gondolhatunk, hogy a nemesek nyilván megfelelően ellátták őket, így jutott az asztalukra többek között az annyira hiányolt lágy fehér búzacipó is. Valószínűbb azonban, hogy a misszionáriusok úgy gondolták, egy szerzetes ilyen világi dolgokról nem panaszkodik a bíborosoknak küldött leveleiben, amelyekben valamennyi olasz misszionárius elsősorban az áldozatos életét és a hit terjesztéséért elviselt szenvedéseit és fáradozásait igyekezett kidomborítani. Ritka kivétel volt — mint annyi minden másban — Bonaventura da Taormina szicíliai konventuális ferences szerzetes, aki Bihar vármegyében missziózott a reformátusok között. Magyarország egy rettenetes hely, panaszkodott, csak tíz hónapja van itt, de ez tíz évnek tűnik a számára, és amióta Itáliából eljött, azt sem tudja, hogy mi az a párna és a paplan, hanem szalmán alszik.128 Igaz, az olaszok nehezen viselték el a bor hiányát, ha az egyébként kitűnő borairól a koraújkorban is híres Magyarországon a hegyek között térítettek. Panaszkodott erre az idézett levelében az olaszok missziójában szolgáló Remigius Cizemsky is, mondván, itt a hegyek között fekvő misszióban nincs még bor sem, ezért vizet és sört isznak. A lengyel szerzetes szemmel láthatóan úgy vélte, hogy Rómában ezt majd méltánylandó áldozatnak tartják. Pedig a lengyel szerzetesek északi hazájukban nem szokhattak hozzá a jó borokhoz, keseregtek is emiatt a velük együtt élő olasz misszionáriusok: A lengyel szerzetesek átjönnek Magyarországra, ahol csúnyán leisszák magukat, mert az északabbra fekvő Lengyelországban nem szoktak hozzá a boriváshoz, itt Magyarországon viszont vedelnek, vádaskodott Cosmi da Mogliano. Modesto a Romának, a pápa városából származó misszionáriusnak is érezhetően hiányzott Erdélyben a bor.129 A székelyföldi származású katolikus papok a tánulmányaik végeztével nem jönnek vissza Magyarországra, inkább a királyi Magyarországon vállalnak plébániát, „mert a hazájuk szegény és bora sincs", írta. Az erdélyi misszióban igazán minden megvan, jelentette Modesto a Roma, van 125 Relationes 347. 126 Pál Fodor: In quest of the Golden Apple. Imperial Ideology, Politics and Military Administration in the Ottoman Empire. Istanbul 2000. 45-69. 127 APF SOCG Vol. 218. Fol. 47-48/v. 128 APF SOCG Vol. 87. Fol. 160/r-v. 129 APF SOCG Vol. 77. Fol. 200., Relationes 332.
