Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
850 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY származó szerzeteseket küldtek,11 2 akik a magyarországi németekkel bizonyára megtalálták a „közös nyelvet".11 3 A magyarországi olasz misszionáriusok ezenkívül jól kihasználták, hogy — ellentétben Európa nyugati felével — itt a latin még nagyon is élő nyelv volt. Magyarországon „még a parasztok és a juhászok is, hogy úgy mondjam, latinul jobban beszélnek, mint másutt sok pap" - írta 1633-ban egy flamand kapucinus, Basilio d'Aire Rómába. Bonaventura da Genova pedig egy évvel később a Felvidékről kelt levelében azt jelentette, hogy „ezek az emberek az apró kisgyerekekig szinte mind tudnak latinul". Ez persze jókora túlzás volt, de a leveleikből tudjuk, hogy az olasz misszionáriusok nemcsak sikerrel prédikáltak, gyóntattak, de hitvitákat és asztali beszélgetéseket is folytattak - latinul. 114 Olaszok és magyarok - ahogy egymást látták Az olasz misszionáriusok számára egy nagyon határozott határvonal húzodott az itáliaiak és az „ultramontánusok" között. Emellett az éles különbség mellett, amely szerintük a művelt és erényes Itáliát elválasztotta a barbár, tudatlan és bűnben tobzódó Alpokon túli területektől, eltörpültek mind az Itálián belül, az egyes régiók és államok közti, oly markáns különbségek, mind pedig a Közép-Európa országait, Magyarországot, Lengyelországot és a német területeket egymástól elválasztó eltérések.11 5 Bármely utazónak, aki ma akár egy futó turistaút keretében bejárja Olaszországot, az lesz az egyik legfontosabb élménye, hogy Milánótól Palermoig mintha nem is egy országban járna, olyan nagyok a különbségek mind a nyelvben, mind pedig a szokásokban, konyhában, mentalitásban, életvitelben. Ezek az Itálián belüli változatok a 17. században, a 19-20. századi iparosodás, vándormozgalmak stb. előtt még sokkal hangsúlyosabbak voltak. Ezenkívül a 17. században a ha-112 1648-ban Galgócról az immár második alkalommal Magyarországra jött Modesto a Roma nemcsak arról számolt be Francesco Ingolinak, a Hitterjesztés Szent Kongregációja titkárának, hogy a szalvatoriánus és a mariánus magyarországi obszerváns ferences rendtartományokból négy jó magyarnyelvű hitszónokot szerzett, hanem ezenkívül egy roveredoi és egy fiumei olasz szerzetest is: Francesco di Roveredo és Claudio di Fiume atyákat. Mindketten jól tudnak németül, ami igen hasznos lesz a magyarországi és erdélyi misszióban. APF SOCGVol. 96. fol. 307/r-v. Vö. Uo. 254/r-v. 113 Guglielmo d'Oleggio az egyik levelében felsorolta azokat a Stájerországban és Ausztriában tartózkodó kapucinus atyákat, akik szerinte alkalmasak lennének a magyarországi misszióra: A milánói provinciából való Agostino da Soresina jó szónok és még fiatal, így könnyen megtanulja a nyelveket. A velencei rendtartományból való Bartolomeo da Trignano jól beszél szlávul (nyilván szlovénül!) és valamelyest horvátul. D'Oleggio szerint szintén horvátul és szlovénül tudott prédikálni három további stájerországi szerzetes. A tervezett misszió prefektusának pedig egy „olasz nemzetből való" stájerországi kapucinust javasolt, Cristoforo da Civitale atyát, aki kitűnő hitszónok és a horvát, szláv, és olasz nyelvek mellett a németet is jól beszéli - erre Stájerországban szüksége is lehetett. APF SOCG Vol. 85. Fol. 253. APF SOCG Vol. 96. Fol. 254/r-v., 307/r-v. 114 Tóth István György: A latin mint beszélt nyelv Magyarországon a 17-18. században. In: In memóriám Barta Gábor. Szerk. Lengvári István. Pécs 1996. 345-346. további példákkal a latinul térítő misszionáriusokra.Vo. Peter Burke: Languages and anti-languages in early modern Italy. In: Peter Burke: The historical anthropology of early modern Italy. Essays on perception and communication. Cambridge 1987. 79-80. 115 Jászay Magda: A kereszténység védőbástyája olasz szemmel. Olasz kortárs írók a XV-XVIII. századi Magyarországról. Bp. 1996. 139-212.
