Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819
832 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY hogy mit tehetnének a katolikus vallás érdekében.4 7 Arról azonban, hogy da Ravenna valaha is magyar földre tette volna a lábát, nem tudunk.48 Miután Pinieri 1631 őszén elhagyta Magyarországot, egy ideig csak egy olasz konventuális ferences szerzetes működött Magyarországon, Pinieri egyetlen életben maradt misszionáriustársa, Francesco Angelini dalla Serra de Conti, aki Homonnai Drugeth János gróf udvarában élt. Angelini igencsak összeveszett Pinierivel, leveleikben minden rosszat elmondtak egymásról. Pinieri nem is látta Magyarországot, csak annak a határvidékéből valamicskét, az északi Sztropkó környékét, egyébként pedig arannyal üzérkedő, hazug ember volt - állította Angelini, akit viszont az a veszély fenyegetett, hogy Pinieri vádjai miatt a rendfőnök viszarendeli Itáliába. Angelini — a saját beszámolója szerint — Homonnai Drugeth János, Melith György és Melith Péter katolikus nemesek patrónussága alatt térített, latinul prédikált, kiszolgáltatta a szentségeket. Elsősorban a Melithek kisvárdai udvarában működött, de amikor a patrónusa, Melith György a császár megbízottjaként I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez utazott, akkor Angelini is elkísérte Gyulafehérvárra. Angelini volt az első olasz misszionárius, aki az önálló fejedelemség megalakulása óta bejutott Erdélybe, ahonnan a katolikus szerzeteseket — legalábbis elvben — törvénnyel száműzték. Erdélyi működéséről azonban semmi közelebbit nem tudunk. Angelini beszámolója meggyőzőnek tűnhetett Rómában, a rendi elöljárók előtt. A misszionáriust nem rendelték vissza, hanem továbbra is Magyarországon térített. 1635-ben még mindig az elmaradt doktorátusa miatt panaszkodott, végre engedélyt kapott, hogy az egri püspök doktorrá avassa, ám mire erre sor került volna, a püspök meghalt. Angelini ezek után valószínűleg mégiscsak megkapta az annyira áhított doktori cimet, és visszatért Itáliába, többet ugyanis nem jelentkezett a Hitteijesztés Szent Kongregációjánál.4 9 Vincenzo Pinieri jelentései alapján a szerzetes és társai hároméves — erdélyinek szánt, de felvidékiként megvalósult — misszióját a Hitterjesztés Szent Kongregációja bíborosai igen sikeresnek ítélték. Ez az első hároméves misszió nemcsak felmérte a katolikus hittérítés lehetőségeit, hanem elő is készítette a terepet a további misszionáriusok számára. A védett helyen fekvő sztropkói kolostor alkalmas bázisa lett a következő két évtizedben az olasz konventuálisok magyarországi hittérítésének, a határ túloldaláról áthívott, és a szlovákokkal szót értő lengyel, és a helyi lakosságból toborzott, magyar és szlovák anyanyelvű ferencesek a misszió továbbfejlesztésének ígéretét hordozták Róma számára. Ezenkívül a kardinálisok továbbra sem mondtak le arról, hogy a konventuális feren-47 Mivel II. Ferdinánd császár és magyar király nemrégiben tanácsosává nevezte ki, írta Rómába örömmel da Ravenna, ezért bizonyára nagyobb tekintéllyel intézkedhet majd Magyarországon. APF SOCG Vol. 74. Fol. 74-75/v. 48 Igaz, 1635. március 10-én Francesco Angelini délia Serra azt írta Bécsből a Kongregációnak, hogy a bíborosok a magyarországi kolostori javak visszaszerzéséről, ennek lehetőségeiről és nehézségeiről jó tájékoztatást kaphatnak a korábbi magyarországi provinciálistól, Ottaviano da Ravenna atyától. Ezek szerint da Ravenna - aki ekkor már minden bizonnyal visszatért Itáliába, így a kardinálisok könnyen fordulhattak hozzá - Bécsből is figyelemmel kísérte a magyarországi eseményeket. APF SOCG Vol. 77. Fol. 61. 49 APF SOCG Vol. 75. Fol. 217. Vol. 77. Fol. 61.
