Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819

OLASZ MISSZIONÁRIUSOK A 17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON... 833 cesek bejussanak Erdélybe is, és felkeressék az ott egy tömbben katolikusnak maradt, ám a hatalmas távolságok és a hegyek miatt csak nehezen elérhető szé­kelységet. Az erdélyi fejedelemség határán, de már ismét Habsburg-területen fekvő Sztropkó erre is alkalmas kiindulópontnak tűnt. Bonaventura da Genova és társai missziója A következő évtized az olasz konventuális ferences misszionáriusok felső­magyarországi missziójának a csúcspontja. A Hitteijesztés Szent Kongregációja rendkívül képzett, a rend káderállományának élvonalát képviselő szerzeteseket küldött ide Itáliából, akik — mint láttuk — később igen fontos tisztségeket viseltek a rendjükben. A szerzetesek Pápától és Pozsonytól Szatmárig és Biharig misszi­óztak, és valóban bejutottak Erdélybe is, ahol azonban nem sikerült missziót ala­pítaniuk. A missziójuk súlypontja azonban mindvégig a Kassa körüli régió, Felső-Magyarország maradt. A tiszavirágéletű nyitrai főiskola megalapításával pedig 1635-ben úgy tűnt, hogy az olasz konventuális ferencesek a helybeli papok kép­zését is „itáliai" színvonalon fogják biztosítani. 1634-ben a Hitterjesztés Szent Kongregációja négy olasz konventuális misz­szionáriust küldött Magyarországra Bonaventura Magiali da Genova vezetésével. Az olasz ferencesek 1634 őszén jelentkeztek Pázmány érseknél. A bíboros a leg­műveltebbnek tartott szerzetest, magát Bonaventurát nem is engedte tovább, hanem az udvarában tartotta, gyakorlatilag mint olasz titkárát és segítőjét. Bo­naventura ettől kezdve Pázmány haláláig az érsek legszorosabb környezetében élt, követte Pázmányt a különböző útjain. Pozsonyból és Nagyszombatból azonban kijárt a környező falvakba is, prédikált, gyóntatott, misézett. A Pozsony környéki falvakba bevezette a — protestánsok által tagadott — oltáriszentség fokozott imá­datát hozó 40 órás imádságot, az ellenreformáció egyik újdonságnak számító szel­lemi fegyverét, és többeket megtérített, nem habozott továbbá, hogy a „veszedel­mes" könyveket elkobozza és elégesse.50 Pázmány érsek Bonaventura da Genova három társa közül az egyiket, Fran­cesco Cosmi da Moglianot a jászói száműzetésben élő egri püspök, Lósy Imre későbbi prímás mellé rendelte, ő azonban hamar elszökött innen. Az ezekben az években Magyarországon missziózó olasz konventuálisok mindegyike rendkívül sokat utazott, ritkán maradtak sokáig egy helyen, Mogliano azonban mindegyik közül kitűnt a nyughatatlan természetével. Csak pár hónapig maradt Jászon, az egri püspök környezetében, utána Mogliano folyamatosan vándorolt Felső-Magya­rország katolikus nemesurainak és püspökeinek az udvarai közt, hol Szádvárról, hol Szepesvárról jelentkezett, de Sopronból is írt a bíborosoknak. 1637-ben Hor­vátországba, a tengermellékre ment, ahol a Zrínyi grófok mellett világi szolgálatot vállalt - anélkül, hogy erre az elöljáróitól engedélyt kért volna. A másik két szer­zetest Pázmány Erdély felé irányította, ők Felső-Magyarországra mentek, és va­lóban a kijelölt missziójukban működtek. Pietro Vallonica da Sant Angelo da Fermo 1634 őszétől 1639 végéig Felső-Magyarországot járta, buzgón térítve. A katolikus nemesúr, Melith György patrónussága segítette, hol az ő szerednyei 50 Tóth István György: Könyv és misszionárius a 17. századi Magyarországon és Erdélyben. In: Berlász Jenő Emlékkönyv. Szerk. Buza János. Bp. 2001. (s. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom