Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819

826 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY mányfőnök pestisben meghalt, ő lett itt a rendi általános biztos és egyben a kons­tantinápolyi pátriárka vicevikáriusa. Ezután magyarországi és erdélyi misszióba küldték mint misszióprefektust, majd Zakinthosz — olaszul: Zante — szigetére kapott missziót, itt kilenc évig a a zakinthoszi püspök generális vikáriusa és a rendi krónikák szerint egy ideig raguzai rendi biztos is volt. 2 6 1663-ban elnyerte a konstantinápolyi patriarkátus apostoli vikáriusi tisztét, és egyben a „hitetlenek földjén" fekvő calamai püspökség címével a pátriárka segédpüspöke is lett.2 7 Ri­dolfi a szolgálatába belefáradván, többször is lemondott, de nem találtak számára megfelelő utódot, így tovább szolgált. 1675-ben az Erdélyben és Moldvában térítő olasz misszionáriust, az említett Vito Piluzio da Vignanello erdélyi provinciálist nevezték ki az utódjául, aki azonban nem jutott el Isztambulba. Ridolfi ezért továbbra is itt maradt, egészen az 1677. április 15-én bekövetkezett haláláig. Sír­feliratát nem sokkal a halála előtt saját maga fogalmazta meg, eszerint egész életében mint „peregrinus a patria, civis mundi" szolgált. 28 Egészen különlegesen alakult a bevezetőben már említett Francesco Antonio Frascella da San Felice erdélyi provinciális sorsa. Miután visszatért Rómába, 1637. november 30-án a bráhmán Matteo da Castroval együtt a legnagyobb titokban püs­pökké szentelték. San Felice a myrai in partibus infidelium püspöki címet kapta, és kinevezték Japán apostoli adminisztrátorának. San Felice kinevezése Róma új missziós politikájának a kezdetét jelentette. A pápa ettől kezdve címzetes püspök­ségekkel apostoli vikáriusokat küldött ki a missziós területekre, hogy kiragadja a hittérítés ellenőrzését a főkegyúri jogot (regio padronato) gyakorló spanyol és portugál királyoktól. (Bár Erdély sohasem volt portugál gyarmat, ugyanennek a politikának köszönhette a pápai kinevezését a székely Damokos Kázmér obszerváns ferences misszionárius is, aki 1668-ban a görögországi Koron város címzetes püspöki titulu­sával lett — ezt Apafi fejedelem előtt titokban tartva — Erdély apostoli vikáriusa.)29 San Felice nem jutott el Japánba. A továbbiakban a portugál hatóságok — akik joggal voltak féltékenyek a regio patronato joga ellenében kinevezett főpász­torra — a goai ferences kolostorban tisztes őrizet alatt tartották San Felicét. Hiába nevezte ki a pápa a kínai misszók vezetőjének, a portugálok azt sem engedélyezték, hogy elutazzon Makaóba. 1648-ban a híres francia utazó, Jean Baptiste Tavernier, aki a misszionáriust még Konstaninápolyból ismerte, felkereste San Felicet a tá­voli Indiában.30 Goai száműzetésben élt Etiópia missziós főpásztora, a jezsuita 26 Ridolfi magyarországi működéséről semmit sem tudunk, ahogy ő maga írta, szívesen szolgálja a kereszténység ügyét, de Magyarország helyett közelebb, inkább valamelyik görög szigeten, mert ez a sok utazás teljesen kimerítette. APF SOCG Vol. 41. Fol. 203. Vol. 40. Fol. 231. 229/r-v. 235/v. 27 Hierarchia catholica i. m. IV 128. 28 M. A. Belin-R. O. Arsène de Chatel: Histoire de la latinité de Constantinople. Paris 1894. 166-208. Gérard Tongas: Les relations de la France avec l'Empire ottoman durant la première moitié du XVIIe siècle et l'ambassade à Constantinople de Philippe de Harlay, comte de Césy (1619-1640). Toulouse 1942. 63 skk. Oriens Christianus in quatuor patriarchatus digestus. Ed. Michael Le Quien Paris 1740. 330-335. 29 A görögországi, főként a szigeteken fekvő in partibus infidelium püspökségek betöltésére a Hitterjesztés Szent Kongregációja tehetett javaslatot. 30 Les six voyages de Jean Baptiste Tavernier. Paris 1679. Vol. II. 145. (1648.) Goában sok szerzetes él, írta, és Je sortais pour aller voir Monsieur l'évêque de Mire, que j'avois connu autrefois à Constantinople lorqu'il estoit Gardien des Franciscains à Galata".

Next

/
Oldalképek
Tartalom