Századok – 2001

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Galántáról Japánba. Olasz misszionáriusok a 17. századi Magyarországon és Erdélyben IV/819

820 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY San Felice, ez az oly egzotikus missziókba induló hittérítő azonban nem sokkal korábban, 1635-ben még erdélyi provinciálisként Magyarországon missziózott, Galántán, Nyitrán térített, a pápai református kollégium tanáraival vitatkozott. San Felice fordulatos pályája mutatja, hogy ellentétben a Magyarországot járó magyar vagy bosnyák hittérítőkkel, akik egész életüket ebben a régióban töltötték, az olasz misszionáriusok számára hazánk csak átmeneti állomás volt a pályájukon, ezek az olaszok részei voltak egy, a világ legkülönbféle tájait összefogó római missziós stratégiának. Ebben a tanulmányban a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltárának kiadás alatt álló dokumentumai alapján szeretném bemutatni a 17. századi Magyarországon szolgáló olasz misszionáriusok működését.3 A 16-17. századi missziók egyik leggyakrabban hangoztatott jelszava volt: Quid opus est quaerere Indias ? Mi szükség van arra, hogy az Indiákat keressük?4 Vagy másképpen megfogalmazva, Európáról szólva: Itt vannak a ti Indiáitok! Azaz, nincs szükség arra, hogy a misszionáriusok távoli kontinensekre menjenek, hiszen a közeli tartományokban, néha éppen a kolostor kapuja előtt is találnak elég megtérítendő, a katolikus hit igazságairól mit sem tudó lelket. A legtöbb magyarországi misszionárius számára azonban ez csak buzdító jelszó maradt, komolyabb tartalom nélkül. 1693-ban Pécsről a horvát misszionárius, Luca Natale szerémi vikárius végső elkeseredésében azt írta a Hitteijesztés Szent Kongregációjának, hogy ha nem küldenek neki segélyt, hogy a szerémségi falvakban téríthessen, akkor inkább vezényeljék az Indiákra, az ottani missziókba. A Collegio Illirico egykori növendéke azonban aligha gondolt komolyan arra, hogy a bíborosok Indiába vagy Amerikába küldik, ezzel csak a helyzete reménytelenségét akarta érzékeltetni.5 San Felice azonban azon kevesek közé tartozott, akik a pályájuk során egy keresztény országban, a királyi Magyarországon végzett missziókat valóban az igazi Indiában folytatták.6 3 A tanulmány az OTKA Τ 23409. sz. pályázata és a párizsi Maison des Sciences de l'Homme ösztöndíja támogatásával készült, ezért itt is köszönetet mondok. Meg szeretném továbbá köszönni Baán István, E. Kovács Péter, Hiller István, Borsodi Csaba, Fodor Pál és Fazekas István baráti tanácsait, amelyek igen sokat segítettek a munkámban. Tanulmányom forrásbázisát az MTA Történettudományi Intézete kiadásában megjelenés előtt álló, a Hitteijesztés Szent Kongregációja és Magyarország kapcsolatát bemutató okmánytár jelenti: Litterae missionariorum de Hungaria. Ed. István György Tóth. Roma-Budapest 2001. s.a. Előző kötete: Relationes missionariorum de Hungaria et Transilvania 1627-1707. Ed. István György Tóth. Roma-Bp. 1994. (=Relationes) A Hitteijesztés Szent Kongregációja levéltárában a magyarországi és erdélyi sorozatok mellett felhasználtam az itáliai iratok 55 kötetes gyűjteményét is, így az olasz misszionáriusok pályáját egységükben értékelhetjük. 4 Adriano Prosperi: Tribunali della coscienza. Inquisitori, confessori, missionari. Torino 1996. 57-116. 551-599. Uő: Il missionario In: L'uomo barocco. Ed. Rosario Viliari Roma-Bari 1991 179-180. Uő: L'Europa cristiana e il mondo: alle origini dell'idea di missione. Dimenzioni e problemi della ricerca storica. 1992. 189-220. Uő: „Otras Indias". Missionari della Controriforma tra contadini e selvaggi. In: Scienze, credenze occulte, livelli di cultura. Firenze 1982. 205-234. 5 Archivio Storico della Sacra Congregazione de Propaganda Fide, Roma (=APF), Scritture Originali riferite nelle Congregazioni Generali (= SOCG) Vol. 519. Fol. 51-52/v. 6 A magyarországi katolikus missziók történetére lásd a korábbi tanulmányaim jegyzeteiben közölt irodalmat, terjedelmi okokból ezekre ezután külön nem hivatkozom: Tóth István György: Koszovóból vagy Mezopotámiából? Misszióspüspökök a magyarországi török hódoltságban. Történelmi Szemle 41 (1999) 279-329. és Uő: A Propaganda megalapítása és Magyarország (1622) Történelmi Szemle 42 (2000). Az olasz misszionáriusok törzsterületére, Felső-Magyarországra kitűnő, sajnos „eldugott" összefoglalás: Fazekas István: Szerzetesrendek Kelet-Magyarországon a XVII. században. Ácta Collegii Evangelici Presoviensis. Miscellanea 1999. Presov 2000. 69-75. A 17. századi magya-