Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 815 féle" öreg szűrt 2 forintra taksálta. A „középszerű" és „harmadik méretű" szűrök árai ezekhez az arányokhoz igazodtak.14 0 Hasonló előírásokat tartalmazott Zemplén megye pár évvel későbbi, 1725. évi árszabályozása, azzal a kiegészítéssel, hogy a lista élén álló matolcsi öreg szűr mellett a debrecenit, a kaposi és rozsnyói mellett pedig a kassait is megnevezte, azonos árszinten.14 1 Sőt még a század végén, a Tisza-melléki vármegyék 1793. évi limitációjában is feltűnt a matolcsi szűr (szűrköpönyeg) és gallértalan, térdig érő változata, a (szűr)kankó,14 2 különböző méretekben, a debreceninél most már alacsonyabb, de a privigyeinél (Nyitra megye) magasabb áron.14 3 A szorgos kutató Szirmay Antal pedig 1810-ben így írt Matolcsról: „... mezőváros,... 141 ház van benne. Szűrszabók, csapó és guba takácsok és szövők lakják, és ez leginkább az élelmeknek módja, mivel ezen műszereket [=iparcikkeket] a körül esni szokott vásárokra hordják".14 4 Hozzátehetjük: az idézett limitációkból kitűnik, hogy a szűrposztó és a szűrruhák belső piaci forgalma immár messze túlment a termelés telephelyeihez közeleső vásárokon. * A fentiekben megkíséreltem röviden felvázolni a vidéki posztóművesség kialakulását, egyes fejlődési szintjeinek megjelenését az északkeleti országrészen: kezdve a paraszti önellátáson — az uradalmi központok, várak szükségleteit is részben kielégítő, járadékszolgáltató tevékenységen át — a falusi és mezővárosi árutermelésig és céhesedésig. A Beregben, Máramarosban, Szatmárban, Zemplénben és Ungban észlelt fejlemények kiterjesztik annak a megfigyelésnek az érvényét, amelyet az ország más tájainak és posztóshelyeinek vizsgálata alapján eddig tettem. Eszerint a posztópiac felső és középső szektora mellett — amelyeket elsőrendű és középminőségű, nagyrészt importált kelmék foglaltak le a 15-17. századi Magyarországon — jelentős szerepet töltött be a posztópiacnak az a harmadik, alsó szektora is, amelyen durvább minőségű és olcsóbb hazai gyapjúáruk kerültek forgalomba: szür(ke)- és gubaposztó-csinálással, meg ppkróckészítéssel is foglalatoskodó parasztok, majd (szűr-)csapó és szűrszabó mesterségre specializálódó, helyenként már céhbe tömörülő falusi és mezővárosi kézművesek termékei. így az import által erősen korlátozott városi posztóipar mellett nálunk is kialakultak annak a vidéki posztóiparnak bizonyos formái, amelyet a draperie urbaine és draperie rurale Henri Pirenne-től származó meghatározása145 óta oly sokszor vizsgált és vitatott a nemzetközi gazdaságtörténet-írás. Ámde a posztóipar 140 MGSz I (1894) 351. 141 MÁCs 38. - Vö. fentebb a 105. jegyzettel. 142 „Kanko nomen, quod Hungaris gausape désignât": Szirmay (Ugocsa) 2. - „Gausape parvura vulgo kanko": CSHM III. 754. (Szeged, 1739). 143 MÁCs 76; vö. Szatmár megye 1812. évi limitációjával: MÁCs 94-95. 144 Szirmay (Szatmár) II. 229-230. - Ugyanő, egy pár évvel korábbi (1807) összeírásra hivatkozva, nem kevesebb, mint 137 gubacsapó mesterembert jegyzett fel Szatmárnémetiben is: I. 215. 145 Henri Pirenne: Une crise industrielle au XVIe siècle. La draperie urbaine et la „nouvelle draperie" en Flandre. In: Bulletin de la Classe des lettres de lAcademie Royale de Belgique. Bruxelles 1905. No. 5. 490-521.
