Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
814 PACH ZSIGMOND PÁL uradalmi urbárium 1672-ben szószerint átvette az „immunitásuknak continentiájára" vonatkozó 1648. évi szöveget;13 2 aminthogy a kincstár részére 1686-ban készült, valamint az I. Rákóczi Ferenc árváinak javait számba vevő 1688. évi latin nyelvű urbáriumok is csak a szántó-vető robotra mondták ki a matolcsiak immunitását - szűrposztó-szolgáltatásaik ellenében.13 3 így csak a szatmári béke után, az Aspremont grófi család földesurasága idején13 4 - 1717-ben került sor arra, hogy Matolcson is megalakuljon a csapómesterek céhe, együtt a szűrszabókéval.13 5 Ezzel Szatmár és Németi oppidumok után — amelyek csak ez idő tájt egyesültek és emelkedtek a szabad királyi városok sorába13 6 — immár a korábban egyszerű jobbágyfalunak számító, de hovatovább mezővárossá minősülő13 7 Matolcs is eljutott a vidéki posztóművesség fejlődésének negyedik stációjára: a céhszerveződés szintjére. S a két csapócéh fejlődésének a szociális-jogi feltételeken kívül megvoltak a kedvező minőségi-piaci feltételei is. A szatmári és matolcsi szűrnek (eltérően a Zemplén megyei Homonnán létesült csapócéh termékétől138 ) széles földön híre terjedt: nemcsak az adott megyében talált piacra, hanem szerte az északkeleti országrészen - ahogyan ez más megyék árszabályozási rendeleteiből is kitűnik, így Ugocsa megye 1706. évi árszabályzata éppen a szatmári és matolcsi szűrt nevezte meg és specifikálta méret szerint. Az „öreg" (legnagyobb méretű) szatmári szűr árát 3 forintban, a matolcsiét 2 forint 18 dénárban; a „középszerűét" 2 forintban, illetőleg 1 forint 80 dénárban; a „harmadik mértékre valóét" 1 forint 70, illetve 1 forint 50 dénárban állapította meg.13 9 Zemplén vármegye 1721. évi limitációja a szatmári terméket nem említette, de a „szűrösök" címszava alatt éppen az „öreg matolcsi szűrt" tette az első helyre, 2 forint 72 dénáros áron, míg a rozsnyóit (Gömör megye) 2 forint 20 dénárra, a kaposi (Ung megye) és „egyéb-132 OL U et C 108:9. 133 OL U et C 13:18, 13:19 és 13:20. - Ezek a matolcsiak posztó-szolgáltatásait így fejezték ki: ,Panni rusticani vulgo szűr dicti dant petias 6." „Ex ovibus allodialibus quantumcunque lanae proveniat, tenentur elaborare et exinde pannum rusticanum vulgo szűr dictum administrare." 134 1711 után az ecsedi uradalomnak Rákóczi Ferencet illető részét a kincstár lefoglalta; a másik rész a fejedelem nővére, Aspremont grófné családjának birtokában maradt. Károlyi Sándor gróf, majd fia, Ferenc az 1730^0-es években szerezte meg olcsó áron az egész uradalmat, benne Matolcsot is, „a szamosi révvel együtt": Eble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza. Bp. 1898. 6-25, 129-130, 142. 135 Céhkataszter II. 320: 4207-2664-717 kódszám. - Vende szerint a matolcsi szűrcsapók első céhlevele három évvel korábbról, 1714-ből való. In: Szatmár vármegye. MW 113. 136 Az 1715. évi 109. törvénycikk értelmében: CJH 1657-1740. évi törvénycikkek. Bp. 1900. 522-525. - Az egyesülés menetéről és a szabad jogállás megszerzésének áráról: Szirmay (Szatmár) I. 142, 188-193; Bagossy: Szatmár-Németi története. MW 234-242. - A szatmárnémeti „becsületes nemes céhek" 1740-ből származó „catalogussa" szerint a városban akkor 20 céh működött, köztük a csapóké, a magyar szabóké és a szűrszabóké: Ferencz 12. - Mária Terézia királynő leiratai értelmében a helytartótanács 1771-1772-ben körrendeleteket intézett az ország összes törvényhatóságaihoz: szolgáltassanak részletes adatokat a területükön folytatott ipari tevékenységre, így a posztószövésre vonatkozólag - különös tekintettel arra, hogy az illető iparcikkekből exportálnak-e az osztrák örökös tartományokba. Szatmár megye erre lényegileg azzal válaszolt, hogy a megyében „vannak gyapjúszövők, szűrposztó-ványolók, pokróckészítők..., de csupán a foldnépe számára dolgoznak": K. Karlovszky Endre·. Magyar gyár- és kézműipar 1771-74-ben. MGSz III (1896) 1, 5, 13. 137 Szirmay (Szatmár) II. 229. 138 Lásdt fentebb a 86. jegyzetet. 139 MGSz I (1894) 349; MÁCs 28.
