Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 811 állandó kapcsolatba került.11 2 Lakosaik között ipari foglalkozást jelentő nevek viselői a 15. század eleje óta elég gyakran tűntek fel (így Kovács, Mészáros, Szabó, Szűcs, Szekérgyártó \curriparator], Lakatos); egy 1481. évi oklevélben pedig Ács, Asztalos, Fazekas, Ijgyártó és Pajzsos mellett már két Nyírő (Nyrew) és két Csapó (Chapo) is.113 A Nyírő név az „igazi" posztó előállításának arra a (sajtolás előtti) kényes befejező műveletére utalt, amely a kelmének sima felületet, finom tapintást biztosított. A szatmári nyírőmesterek (csakúgy, mint a bátoriak11 4 vagy husztiak11 5 ) a textilkereskedelem csatornáin a városba jutott (hazai vagy import-) posztókon végezték el a nyírás műveletét.11 6 A csapók viszont a helyszínen készítették a kevésbé igényes szür(ke)posztót (és más rokonnemű gyapjúterméket), és rendszerint nyíratlanul adták el szűrszabóknak, vagy dolgozták fel magamaguk piaci célra. Hogy pedig a csapómesterség termékei iránt számottevő piaci kereslet jelentkezett Szatmáron és vidékén, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy néhány évtizeddel később a szatmári csapók már céhet alakítottak, elsőként (vagy elsők között) a helybeli céhek sorában. Amikor Szatmár oppidum tanácsa majdan (1630) számba vette, hogy milyen szakmákban foglalatoskodnak „az mi városunkban lévő tíz rendbeli céhes emberek", és mikor kapták szabadalmukat, azt is elmondta, hogy „a csapó mesterség oklevele mostan 92 esztendős;117 eszerint 1538-ban vagy 1539-ben kelt. Ez az adat azonban valószínűleg nem Szatmárra, hanem testvérvárosára vonatkozott. Nincs okunk ugyanis kétségbe vonni annak a későbbi közleménynek a hitelét, amely a helybeli ipartestületek, illetve Kölcsey-kör birtokában a múlt század elején még*megőrzött első idevaló céhleveleket sorolta fel: köztük a csapókét Németiben 1539-ből, Szatmáron pedig egyenesen 1513-ból.118 Ez annál figyelemre méltóbb, mivel a közkeletű szabómesterség csak néhány évvel később, 1525-ben kapta Szatmáron első céhlevelét.11 9 A helybéli csapó-szakma jelentőségére vall az is, hogy a város jegyzőkönyvének 1651. évi bejegyzése szerint — Debrecenhez, Gyulához, Tolnához, Szombathelyhez és a budai váraljához hasonlóan12 0 — Szatmár egyik utcáját is Csapó utcának hívták.12 1 112 Lásd pl. mercatores de Zathmar et Zathmarnemcy: Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltárban. Összegyűjtötte Balogh István. Szerk. Érszegi Géza és Henzsel Ágota. Nyíregyháza 2000. 29, 31-32, 172 (1332); Johannes filius Clementis de Zathmarnempthy: Károlyi Okit. II. 98 (1425); Szatmár bírái és esküdtjei tanúsítják, hogy prouidus vir Benedictus Boda de Nempthy eladta fundum curiae suae in corpore civitatis [sc. Zathmar] habitum: II. 146 (1433). 113 MSzA 211-212; vö. Bagossy 92-93. 114 Nyrew (1373): MSzA 114. 115 Nyrew (1600): Bélay 151. 116 A posztónyírás különböző módozatairól a 6. jegyzetben idézett dolgozatomban írtam: 79-80, 84-86. 117 CSHM III. 594. 118 Ferencz Ágoston: Közgazdasági viszonyok. In: Szatmár-Németi sz. kir. város. MW 12. - Az utóbbi évszámot erősíti meg A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere [=Céhkataszter] is (szerk. Éri István, Nagy Lajos, Nagybákay Péter. Bp. 1975), amelynek 4202-0154-513 kódszám alatt közölt adata szerint Szatmáron 1642-ből maradt fenn csapó-céhlevél, amely 1513. évi előzményre utalt vissza: II. 316. 119 A szatmári szabómesterek céhszabályzata 1525. évből (megerősítve 1640-ben). TT Új folyam IX (1908) 79-85. Többször utal „az városbeli csapók"-ra is. 120 Lásd fentebb az 1. jegyzetben idézett dolgozatomat: 84-85. 121 Bagossy 198. - Ez idő tájt már Szatmárt és Németit egyaránt csak mint oppidumot említették; pl. OL U et C 47:41 (1578); Károlyi Okit. III. Bp. 1885. 548, 550 (1592); MGSz V (1898) 214 (1646); OL U et C 47:19 (1696).
