Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
812 PACH ZSIGMOND PÁL Időközben pedig a csapómesterségnek egy másik, a szatmárinál nem kevésbé jelentős telephelye is létrejött a megyében - szintén a Szamos mentén, a folyó átkelőhelyén, de jóval északabbra: a Gyarmathoz közel fekvő Matolcs (Matócs) községben. Mint Gyarmat, úgy Matolcs is a kiterjedt ecsedi uradalomhoz tartozott, amely — a Rozsályi Kúnok egyes régi keletű részbirtokjogainak fenntartása mellett12 2 — hosszú ideig a Báthori-család ecsedi ágának, utóbb néhány évig a somlyai ágnak, nevezetesen Báthori Gábornak a birtokában volt;12 3 majd a fejedelem halála után, 1613-ban a királyi kincstár foglalta le. A kincstár részére készült tehát az az 1614. február 6-i keltezésű (korántsem teljes) ecsedi uradalmi urbárium, amelyet olvasva, a Matolcs faluban összeírt jobbágyok és zsellérek között — Szabó, Kovács, Mészáros, Varga és egyéb gyakori ipari foglalkozást jelentő családnevűek mellett — bizonyos Stephanus Czyapo-η akad meg a szemünk. Neve az urbáriumban követett ortográfia szerint (Czyorba, Czyeri stb.) kétségtelenül Csapónak hangzott. S hogy csakugyan szűrcsapó mesterséget folytatott ez a Csapó István (és nyilván a helység többi lakosai közül is néhányan), annak bizonysága, hogy a falutól járó uradalmi proventusok között elsőként szerepelt: „Petias grisei in anno dant sex" - évente hat vég szürkeposztót szolgáltatnak be. Sőt ezen túlmenően „de lanis proventualibus grisea conficere ipsimet tenentur" - az uradalom által bevételezett gyapjút is nekik kellett szűrposztóvá feldolgozniuk.124 A kallózás műveletét nyilván a Szamoson lévő két jól felszerelt urasági malom egyikében végezték, amelyek karbantartása szintén reájuk hárult. Emellett évente 16 forint cenzust fizettek, egy hetet robottal szolgáltak, és tizedtől meg némi élelemszolgáltatástól sem mentesültek.12 5 Mindezt magyar nyelven adja tudtul Ecsed 1648. évi (közelebbről nem datált) urbáriuma, amely — az 1627-ben birtokba iktatott Bethlen Istvánt12 6 követő földesúr — I. Rákóczi György részére készült, és a fösvény gonddal gazdálkodó fejedelem keze nyomát, egyes széljegyzetekben, közvetlenül is magán viselte.127 „Szűrt [a matolcsiak] annuatim [=évenként] az vár szükségére adnak hat véget"; „valamennyi gyapjú esik az ecsedi jószágban lévő majorság juhok után, azt éppen 122 Lásd már ZsO I. Bp. 1951. 1 (1387); vö. ZsO VI. 587-588 (1418); Károlyi Okit. III. 256-260 (1550); 465-470 (1590). 123 Szirmay II. 230; Vende 112-113. - Még az ecsedi Báthoriak idejéből, 1477-ből származott a matolcsi csapómesterek (magistri lanifices) első okleveles említése és robotmentesítése is, abban az iratban, amelynek másolatát az ecsedi uradalom 1648. évi, alább tárgyalandó urbáriumához mellékelték: OL U et C 13:13. - Lásd a 127. és 130. jegyzetet. 124 Vö. Eszterházy Miklós két évvel későbbi (1616), fentebb idézett munkácsi utasításával: 19. jegyzet. 125 Az urbárium teljes szövege: MU 803-815, belőle a Matolcsról szóló részlet 812-814. (Szövegezője a griseus melléknévnek nem a hím-, hanem a semlegesnemű alakját főnevesítette.) - Aligha véletlen, hogy közel Matolcshoz, de már Ugocsa megyében, a Túr patak és a Szatmárnémetibe vezető út mellett fekvő, népes Halmi faluban (olykor mezővárosnak is nevezték) ugyanez idő tájt (1611, 1631) tűnt fel a Cziapo családnév: Szabó István 367; Antonius Szirmay: Notitia politica, historica, topographica incliti comitatus Ugochiensis. Pestini 1805. 158-159. 126 Szirmay (Szatmár) II. 230; Bagossy Bertalan·. Szatmár vármegye története. In: Szatmár vármegye. MW 463. - Azoknak a helységeknek a hosszú sorát (köztük Matolcs faluval és Gyarmat mezővárossal), amelyeknek birtokába iktatták Bethlen Istvánt 1627-ben, közölte Vende 123. 127 A terjedelmes urbárium bő kivonata: Károlyi Okit. IV Bp. 1887. 282-346. - Ehhez némi kiegészítés: MRGy 391-394; további pótlásom: 130. jegyzet.
