Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
802 PACH ZSIGMOND PÁL feljegyzésre továbbra is. Bocskótól keletre, Lunka (=Lonka) község határán, a szintén a Tiszába ömlő Kaszó vizén5 1 egy malom újonnan jelent meg ugyan az urbáriumban, de ez csak gabonaőrlésre szolgáló alkalmatosság volt.5 2 Nem így az uradalomnak majd' egy évtizeddel később, 1681. február 4-8-án készült urbáriumában és inventáriumában. Ezek a Sopruc vizén álló bocskói malmon és ványolón kívül, Lonka falu határában, a Kaszó patakon már nemcsak lisztelő malomról számoltak be, hanem egy ványolóról is, amely „minden requisitumával jó, tavaly építtetett",5 3 A Bornemisza Anna fejedemasszonynak inskribált uradalom 1684. március 2-3-án kelt inventáriuma hasonlóképpen jegyzett fel Bocskón és Lonkán egyaránt a gabonaőrlő mellett ványoló malmot is.5 4 Talán nem tévedünk, ha ez újabb posztókalló létesítését a fejedelemasszony szándékaival hozzuk összefüggésbe, aki a gazdálkodás ügyei iránt — fennmaradt naplói tanúsága szerint — nagy fogékonyságot tanúsított; a posztócsinálásról, benne a ványolásról, meg külön memóriáiét készíttetett magának ez idő tájt egy örmény (vagy görög) posztókereskedővel,5 5 és ezt követve valószínűleg maga is megpróbálkozott posztócsináló műhely létesítésével a Küküllő megyei Ebesfalván (=Erzsébetváros).5 6 Ebből a szempontból nem a drága kelmék érdekelték, hanem éppen az egyszerűbb fajták.5 7 Az alvinci (Alsó-Fehér megye) anabaptista posztóművessel „magunk adván gyapjút" „közönséges posztót" csináltatott;5 8 a szür(ke)posztójáról híres szászföldi (Nagy-)Disznódról pedig éppenséggel „czondora posztót" — a szűrhöz, daróchoz közelálló minőségű, olcsó ruhaanyagot — hozatott.5 9 A szorosan erdélyi fejedelmi uradalmakon kívül — amelyek persze a legtöbb helyet foglalták el gazdasági naplójában6 0 — figyelme kiterjedt más megmaradt fiskális birtokokra is; így Máramarosban, a bocskói mellett, a megyének úgyszólván a kapujában, a Nagyág tiszai torkolatánál fekvő huszti vár uradalmára, és a 51 Nem azonos az Izába folyó Kaszóval, amelyről Máramaros megye délnyugati járását nevezték el. 52 OL U et C 149:19. 53 OL U et C 148:32 és 148:33. 54 OL U et C 148:37 és 148:38, lényegében azonos szöveggel és azzal a megjegyzéssel, hogy „a lonkai malmot az ványolóval együtt idáig nyolcvan forint árendában bírták". 55 T(agányi) K(ároly): Emlékirat posztócsinálásról 1680-87 közt. MGSz VI (1899) 325-327. 56 Szádeczky Béla: I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvartartása. I. Bornemisza Anna gazdasági naplói 1667-1690 (= BAN). Bp. 1911. 400-402, 406. (1683-1684.) 57 Más lapra tartoznak persze Bornemisza Anna finomposztó vásárlásai, főleg görög kereskedőktől: BAN 219-222, 416-419, 606-619. 58 Az 55. jegyzetben idézett memóriáiéhoz fűzött sajátkezű utóirata szerint. - Az alvinci „újkeresztény" posztócsináló előzőleg támogatásért folyamodott hozzá, és felajánlotta, hogy a piaci árnál olcsóbban készít posztót számára: BAN 108. 59 „5 véget; végit 4 forinton 50 pénzen": BAN 315 (1683). - A condráról Szabó T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (= EMSzT). I. Bukarest 1975. 1216; Gáborján Klára: Középkori magyar szűrkeruhák. Ethnographia XCVI (1985) 227-229. 60 A fogarasi, porumbáki, kománai, balázsfalvi és más uradalmak udvarbírái vagy számtartói nagy mennyiségben „administráltak" pokrócot a fejedelmi „tárházba". Olykor külön-külön tüntették fel az „urbárium szerint való" (másképpen: „falu adta" vagy „falukon szedett") pokrócot és a „majorság gyapjúból csinált pokrócot": BAN 311, 534-535, 539, 543; vö. fentebb a 19. jegyzettel. -Emellett többször küldtek be nemezt, „szőr- [=szűr]nemezt", szűrtarisznyát és -általvetőt, „harisnyának [=nadrágnak] való posztót" is: 287-288, 305, 308; 101, 136, 367; 20Γ, 3G4, 366; 327-328, 550.
