Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 801 Ők birtokolták az uradalmat 1555-ig; ekkor a család kihaltával a kincstárra szállt, amely az uradalom nagyobbik részét 1572-ben Bűdi Mihálynak 5600 forintért zálogba adta.4 5 A bocskói zálogbirtokról három évvel később, 1575. január 17-i keltezéssel részletes összeírás készült, amely a propria domini : a majorsági tartozékok számbavételét éppen a malmokkal kezdte. Ε szerint a Bocskó mellett a Tiszába ömlő Sopruc (vagy Soporka) nevű patakon lisztelő malom volt, amelynek jövedelméből kétharmadrész a földesurat, egyharmad a molnárt illette. Emellett állt ugyanitt „molendinum contusorium46 unum karlo vocatum, ubi grisei et vestes valachici contunduntur et a colonis suae Maiestatis de singula guba singuli denarii, ab extraneis vero bini exiguntur": állt tehát egy karlónak nevezett kallómalom is, ahol szür(ke)posztót és pásztori ruhára valót döngöltek, és egy guba után a kincstár jobbágyaitól 1 dénárt, az uradalmon kívüliektől 2 dénárt szedtek. A jövedelem harmada itt is a molnárnak — nyilván a kallómesternek — járt.47 A forrásszöveg önmagáért beszél; legföljebb azt emeljük ki belőle külön is, hogy a bocskói karlót eszerint nemcsak a helybéli lakosok vették igénybe, hanem a falun, illetve az uradalmon kívülről is odajártak szűr- meg gubaposztót, pásztoroknak való szőtteseket ványolni. Használatáért az uraság nem természetbeni szolgáltatást kívánt, hanem pénzbért (mint néhol a munkácsi uradalomban is).4 8 A következő század folyamán a bocskói uradalom több birtokos között oszlott meg, és csak 1672-ben egyesült Apafi Mihály erdélyi fejedelem, illetve felesége, Bornemisza Anna kezén.4 9 Ez év szeptember 12-ről datált urbáriuma az évszázaddal előttihez képest tárgyunk szempontjából kevés változást mutatott. Bocskón az udvarház tartozékai között, a Sopruc vizén két kőre forgó lisztelő malom, valamint „egy külyőre [!]5 0 forgó ványoló is hozzá való szükséges készségével" került 45 Bakács István János: A kincstár máramarosi bocskói uradalmának helyzete a XVII-XVIII. század fordulóján. In: A gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Evkönyve TV (1934) 319-321. - A zálogbirtokos nyilván azonos azzal a Büdi Mihállyal, aki az Ugocsa megyei Mátyfalva és Tiszaújlak egyik birtokosa volt 1567-ben. Ugyanekkor Bűdi Farkas birtokolt Gyakfalván, Sásváron és Tivadarfalván: Szabó 409, 439, 469, 512, 519. 46 A kallómalmot többféleképpen fejezték ki latinul. A klasszikus latin a kallózót fullónak, a kallómalmot fulloniánák nevezte: Α. H. M. Jones·. The Cloth Industry under the Roman Empire. The Economic History Review. Second Series XIII. 2 (Dec. 1960) 190. - A molendinum fullonarium vagy fullonicum kifejezést a középkori latin is átvette: DuCange V 444; származékaik továbbéltek az angol és neolatin nyelvekben. - A magyarországi latinságban a mola trusatilis seu erisealis, illetve a sulcatoria kifejezéseket fentebb idéztük a beregi kenézlevelekből. A bocskói összeírásban szereplő molendinum contusorium párját a szepesvári uradalom 1672. évi urbáriumában leljük meg, Kojsó helységnél: mola tusoria panni alakban: MU 424. - A fullo szó is továbbélt nálunk, pl. a pápai csapómesterek 1608. évi céhszabályzatában (statuta fullonum): TT 1894. 652. 47 OL U et C 107:1. - A két bocskói malom százados múltra tekintett vissza. Már Mátyás király 1479. december 20-i oklevele említett duas domos molendinarias Bocskón, egy hatalmaskodás kapcsán: Teleki XII. Pesten 1857. 110-111; MMD 546-547. (De nem tett utalást arra, hogy valamelyikben kalló is lett volna már akkoriban.) 48 Lásd fentebb a 22. jegyzetet. 49 Bakács 320-322. 50 A kölyü (külyű) eredetileg a súlyos fakalapácsot: a kallómalom ütőalkatrészét jelentette; utóbb magára a kallóra (ványolóra) is értették. A rimaszombati csapócéhnek 1655. évi szabályzata szerint „kalló külyűe... vagyon, melyben az ő mesterségeket művelik": Magyar Történelmi Tár (= MTT) XXII (1877) 252.
