Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
800 PACH ZSIGMOND PÁL kai a szabadságokkal, jogokkal, mentességekkel és szokásokkal, amelyekkel más kenézek éltek".3 6 így Zsigmond 1419. december 3-i adománylevele, amely az Iza völgyi Jód faluban élő „királyi vlachok" kenesiatusát Thador fia Bálintra ruházta mindazokkal a haszonvételekkel, amelyeket elődei is bírtak, „más királyi vlachok kenézeinek módjára".3 7 S hadd idézzük még a sok közül Mátyás királynak 1468. március 27-én a leleszi konventhez küldött utasítását: iktassa be Visói Károlyt és társait a Visó felső folyása melletti Mojszén falu „kenézségének tulajdonába, amely őket örökösödési jogon megilleti";38 1485. július 24-i intézkedését Juga György fiainak, valachusoknak, beiktatásáról a Talabor folyó menti Talaborfalva és Dulfalva kenézségének dominiumába,3 9 Az utóbbi oklevelek szövegezése figyelmeztet egy másik körülményre is: egyes kenézségek tulajdonná alakulására, a kenézek nemessé válására. A folyamat, úgy tűnik, 1360 körül kezdődött, amikor több, a moldvai hadjáratban részt vett máramarosi kenéz kapott Lajos királytól nemesi jogú, adómentes birtokadományt. S folytatódott a következő században, Zsigmond és Hunyadi János hadjáratai kapcsán, főleg a megye déli részén, a román etnikumú kenézek körében. Nemzedékek múltával egész sora jött így létre ezen a vidéken „nemesi falvaknak", ahol a lakosság többségét olyan kisnemesek tették ki, akik csupán egy jobbágytelekkel, vagy éppen csak saját telkükkel rendelkeztek.40 Nem véletlenül utalt az 1514. évi 34. törvénycikk arra a szóbeszédre, hogy „Máramaros megyének majdnem minden nemese a parasztok pártját fogta", és részt vett gonosz cselekedeteikben.4 1 A 16. századi és 17. század eleji adójegyzékek pedig a kisnemeseket legföljebb portaszám szerint összegezték, vagy sorolták fel;4 2 javaik és tartozékaik persze nem kerültek be olyan részletes uradalmi urbáriumokba, amelyek kallómalmokra és a tőlük járó szolgáltatásokra is kiterjedtek volna. Az 1360. évi moldvai hadjáratban a király oldalán harcoló máramarosi kenézek közül kitűnt Gyula fia Dragus, akit ezért az uralkodó tetemes birtokadománnyal jutalmazott, majd unokái, köztük Drág javára továbbiakkal is megtoldott.4 3 Ezeket a birtokokat a megyébe hosszabb távollét után visszatérő leszármazottaik, a Drágfiak nem tudták ugyan visszanyerni, de a 15. század végén a Felső-Tisza völgyében így is tekintélyes uradalomra tettek szert, amelynek központja a megyeszékhelytől: (Máramaros-)Szigettől északkeletre eső Bocskó lett.4 4 36 „... cum omnibus hisdem [!] libertatibus, iuribus, immunitatibus et consuetudinibus, quibus alii kenezii usi fuerunt": MMD 64. 37 „... more et instar aliorum kenesiorum volahorum nostrorum regalium": MMD 245-246. 38 MMD 489-490. - Vö. Nagy László máramarosi ispán 1465. november 5-i oklevelével: Iuányi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömrői levéltára. Szeged 1931. 142. 39 MMD 569-571. 40 MMD 37^15; Bélay 20-22, 40-43. 41 Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár (= CJH). 1500-1526. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1899. 722-723. - Vö. Antonius Fekete Nagy et alii: Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV Bp. 1974. 227, 267. 42 Bélay 97-103. - Lásd pl. a Huszt várához tartozó egytelkes nemesek 1624. évi rendtartását. MGSz III (1896) 331-334. 43 MMD 37^10, 56-58; TT X (1909) 1-2. 44 MMD 548-550 (1480. június 15.); 608-609 (1495. március 19.) - Ekkoriban Drágfi Bertalan erdélyi vajdának már tiszttartója is volt Bocskóban: 610-613 (1495. szeptember 9.). - Vö. II. Ulászló 1505. március 11-i és 1508. július 4-i oklevelével: Iuányi 195, 201.
