Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Pach Zsigmond Pál: A vidéki posztóipar az északkeleti országrészen a 15-17. században IV/793
A VIDÉKI POSZTÓIPAR A 15-17. SZÁZADBAN 795 - azzal a jogosítvánnyal, hogy a területén bárhol „molendinum molare et sulcare construere possit.., in quibus populi et jobagyones ad... Castrum Munkács pertinentes libéré molare possint et sulcare griseos velleribus": őrlő- és kallómalmot létesíthessen, amelyekben a Munkács várához tartozó jobbágyok szabadon őrölhessenek, és gyapjúból szür(ke)posztót kallózhassanak.8 Hasonló szabadalmak kiadása a következő évtizedekben is folytatódott ezen a tájon. 1555-ben Petrovics Péter (aki Temesvár-vidéki kormányzóságáért pár évvel korábban a munkácsi uradalmat kapta kárpótlásul)9 a Viznicétől nyugatra eső Bobolistya (Bubuliska) kenézi tisztségében erősítette meg Filér Lászlót és fiait, és — azzal a feltétellel, hogy a Munkács várához tartozó „más kenézek vagy soltészok módjára" hűséget tanúsítanak iránta és a faluhelyet benépesítik — fölmentette mindazon szolgáltatásoktól, amelyek, egyebek mellett, „molendinis et mola trusatili seu criseali, vulgo karlo appellata, nobis provenire debentibus": az (őrlő) malmok és a köznyelven karlónak hívott ványoló vagy szűrkaJló malom után járnak számára.10 Petrovics Péter halála után, az előbb János Zsigmond, majd Miksa király hatalma alá került munkácsi uradalomban sorra létesültek újabb kenézségek - többek között a Viznicével szomszédos Dankó- (Dumkó-)falván, a Latorcába ömlő Ubova patak melletti irtásföldön, meg tőle délnyugatra, az ugyanoda folyó Kriva patak mentén, egy eleddig feltöretlen mezőségre telepítendő Dobroka, utóbb Iványi nevezetű helységben. A két kenézlevél, amelyet 1568-ban Szentjánosi Lajos, mint Munkács várának prefektusa és Bereg megye főispánja adott ki Kócán Dankónak (Dumkónak), illetve Kenéz Andrásnak és társainak, egyaránt magában foglalta azt a jogosítványt is, hogy az illető területen molam farinariam sive sulcatoriam: lisztelő vagy kallózó malmot építhetnek, amelyekben a király munkácsi várához tartozó jobbágyok „libere farinas molare possint et similiter criseos aut gubás exulcare": szabadon őrölhessenek lisztet és kallózhassanak szűr- vagy gubaposztót.11 Összecsengett ezzel az a két további, 1592-ben kelt kenézlevél, amelyet a Latorca felső folyásánál, Verecke irányába eső Paszika és Olenova benépesítése céljából adományozott a munkácsi uradalmat (a zálogbirtokos Mágochy András özvegyével kötött házassága révén) megszerző Rákóczi Zsigmond Polczecz Mátyásnak, illetőleg Lizanecz Ferencnek és testvéreinek, őket is feljogosítván lisztelő meg kallómalom állítására, amelyben a telepesek „molare criseosque seu gansagas [helyesen: gausapas] sulcare pro sua utilitate possint": őrölhessenek és szűrt vagy gubát kallózhassanak saját szükségletükre,12 S hadd 8 A kenézlevelet II. Lajos felesége, Mária királyné 1523 nyarán megerősítette: TT 1890. 482-483. - A szövegben mind a molare, mind a sulcare szó először melléknévi jelző, másodszor főnévi igenév. 9 Lásd pl. Szűcs István·. Szabad királyi Debrecen város történelme I. Debrecen 1870. 179, 183. ίο ff 1890. 486-487. - Petrovics Péter az előző évben már Közép-Viznicét illetően is kiadott kenéz-, pontosabban soltész-jogosítványt (super scultetias), amelyben malmokról részletezés nélkül szólt: 485. π rpT 1890. 489-491; vö. 159. - A dankófalvi levél a kétféle malmot molendinum farinarum et molendinum sulcatorum-nak mondta. - Vö. azzal az utasítással, amelyet a szepesi kamara adott ki Szentjánosi Lajos utódjának, Soklyosi Istvánnak, immár csak mint munkácsi udvarbírónak, 1570-ben: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (= MGSz) III (1896) 65, 72. 12 TT 1894. 54-56. - A gausapa (gausape, gausapum) szót a klasszikus latin is durvaszőrű szövet értelemben használta; a középkori latinban többnyire köpenyfajtát jelentett: DuCange IV Niort 1885. 47-48. - A magyarországi latinságban a 17. század végétől fogva fordult elő gyakrabban,
