Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Erőd a Duna mentén (Ism.: Dombrády Lóránd) III/785

786 TÖRTÉNETI IRODALOM csőcselék" várható viselkedése volt a mérvadó, miszerint ez csatlakozik a saját csapatok elleni harchoz. A lázadás leverése pedig a rendelkezésre álló erőkkel lehetetlen lesz és eluralkodik a káosz. Ugyanakkor Budapest tartását fontosnak tartották, mert elvesztését a honvédség tisztjei nem a hadiszerencse átmeneti fordulatának tekintenék, hanem Németország erejének végét látnák benne. Amennyiben Miklós tábornok vezetésével ellenkormány alakul, az „ingadozó természetű magyarok" a nyilasok mellől átpártolnak és volt szövetségeseik ellen fordulnak. Nem bővülnek ismereteink a december 24-én Hűvösvölgybe betört és a Szent Ilonáig, illetve a János kórházig jutott szovjet ékkel kapcsolatosan. Az I. hadtest 25-i helyzetjelentése szűkszavúan csak a tény közlésére szorítkozott, valamint arra, hogy az ellenséges harci tevékenység az egész budai hegyvidékre kiterjedt. A hadtest december 28-i jelentésében már arról adott számot, hogy az ellenség a Sváb-hegy, Hármashatár-hegy, Farkasréti temető területéről indította támadásait, melyek azonban a sikeres elhárító harcok következtében eredménytelenek maradtak. Sajnálatos, hogy szovjet részről sem áll rendelkezésre az eseménnyel kapcsolatos jelentés, így továbbra sem tudjuk meg, a szovjet vezetés miért nem aknázta ki a hirtelen támadt lehetőséget. Nem visz közelebb a megoldáshoz a V I. Galpern gárdafőhadnagy hőstettének leírása sem. Eszerint a 30. Önálló gárda-nehézharckocsi ezred szakaszparancsnoka december 25-én JSZ 2 nehézharckocsijával elsőként hatolt be Budapestre. Miután harckocsiját kilőtték, félig megégve is pisztollyal fordult szemben az ellenséggel. Hőstettéért a Szovjetunió hőse kitüntetést kapta. A leírás nem jelöli meg az esemény pontos helyét. Nem valószínűsíthető, hogy az ezred nehéz harckocsijai jutottak el és torpantak meg a János kórháznál. Meglepő, hogy sem a magyar, sem a német parancsnokságok december 29-30-i jelentéseik szerint semmit sem tudtak a 29-én átküldött két szovjet parlamenterről, illetve azok sorsáról. Hindy Iván altábornagy december 30-i helyzetjelentésében is csak híresztelésként említi meg az állítólagos orosz ultimátumot, holott az előtte aligha lehetett ismeretlen. A tegnapi nap folyamán (dec. 29.) elteijedt hír szerint —jelentette Hindy — a pápai nuncius felkereste a magyar hadtest parancsnokot és „közvetítette volna az oroszok ultimátumát a város feladására". Az oroszok állítólag szabad elvonulást ígértek a német csapatoknak. A hír második változata szerint egy orosz főhadnagy jött át a vonalon és „ugyanazon feltételeket hozta volna, mint a pápai nuncius". Fenti jelentés szerint az állandóan ismétlődő tüzérségi pergőtűz, az élelmiszer hiánya miatt a lakosság hangulata egyre rosszabb. A város felmentésében a tisztikar jelentős részével együtt már nem bíznak. Belenyugodva várják az oroszokat. Kétségbe vannak esve a város pusztulása miatt. Borzadva gondolnak a hidak felrobbantására, ami rövidesen be fog következni. A német katonák erőszakosan lépnek fel a lakossággal szemben, fenntartások nélkül, élelmiszert is rekvirálnak. A viszonyuk és együttműködésük a magyar csapatokkal, így a hadtest parancsnoksággal is rossz. Gondolkodás nélkül robbantanak fel mindent, nem törődnek annak következményeivel. Egy Ostrom utcai robbantás megszüntette a Vár vízellátását. Ez utóbbi esetet Hindy a IX. SS hadtest parancsnokságával is közölte, és kérte, hogy alárendelt közegeinek robbantási dühét lehetőleg mérsékelje. Budapesti szemléje eredményként az ostromlott város ellehetetlenülő helyzetéről jelentett január 4-én Kőszegre a honvédelmi miniszternek Almay Béla ezredes, a minisztérium 17/a osztályának munkatársa. „Meggyőződésem — írta —, hogy az élelmezési, a lőszerhelyzet és a lelki momentumok figyelembe vételével a felmentési kísérletnek egy héten belül be kell következnie, mert különben Budapestet a bent lévő, megközelítőleg 100.000 fő német és magyar katonával elveszítjük." A német hadsereg tagjai nem örvendenek népszerűségnek Budapesten. A kisebb parancsnokok kihívó, fölényes és pöffeszkedő magatartásúak. A magyar katonai vezetéssel bizalmatlanok. Az I. hadtest parancsnokságot nem tájékoztatják a helyzetről. így az egyes harccsoportok közti kapcsolat és együttműködés minimális. A német csapatok szükségtelen rombolásokat hajtanak végre. A gyárak termelésének németek általi megbénítási szándékának a munkások, de a katonai parancsnokok is ellenállnak. Jelentős helyet foglalnak el a gyűjteményben a román VII. hadtest 19. gyalog - és 9. lovashadosztályának napi helyzet-összefoglalói, mivel szinte kizárólag ezekből nyerhetünk betekintést az ostromló erők hadműveleteibe. A román jelentések egyik sajátossága, hogy a hadosztály parancsnokok a feladatok meghatározásakor a követendő harceljárásról század szintig részletesen kioktatják a minden bizonnyal nem a helyzet magaslatán álló alegységparancsnokokat. A „szakmai" hibákból eredő kudarcok esetére felelősségre vonást helyeznek kilátásba. Több olyan részlet is kiolvasható a harcjelentésekből, melyek a tisztek vezetési hiányosságain túlmenően a román katonák harci szellemének hiányairól