Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Erőd a Duna mentén (Ism.: Dombrády Lóránd) III/785

785 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy a modernkori egyháztörténet forrásait is lehet és kell is a bevett szabályok szerint publikálni. Ezt az értékes kötetet éppen ezért találtuk alkalmasnak arra, hogy ennek ürügyén elmondjuk idevágó gondjainkat. Gergely Jenő ERŐD A DUNA MENTÉN A Budapestért 1944-45-ben folytatott harcok katonai iratai a Hadtörténelmi Levéltárban. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Számvéber Norbert Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok, Budapest, 1999. 187 o. (233 dok. + 21 térkép, irat, kép) A Hadtörténelmi Levéltár új gyűjteménnyel gazdagította forráskiadványainak sorozatát. A Duna parti „erődért" 1944-1945-ben folytatott harcoknak a Hadtörténelmi Levéltár birtokában lévő katonai irataiból válogatott Számvéber Norbert és Kun József. Az iratanyag a IX. SS hegyihadtestnek és a német 13. páncéloshadosztálynak a Dél Hadseregcsoport hadinaplójában fellelhető jelentéseit, a magyar 10. gyaloghadosztály hadinaplójának helyzet-összefoglalásait, valamint a magyar I. hadtest összefoglalóinak anyagát öleli fel, ami kellőképpen reprezentálja a város német és magyar védőinek harcait, helyzetének alakulását az „erőd" elestéig. Az ostromló erők tevékenysége 1945. január 18-ig, a pesti oldal elfoglalásáig, csupán a VII. román hadtest hadosztályainak napi helyzet-összefoglalóiból követhető nyomon. A szovjet csapatok harcairól csak ezekből jutunk némi közvetett információhoz, mivel sajnálatos módon mindössze 4 dokumentummal vannak jelen a kötetben. Ennélfogva a gyűjtemény nem visz bennünket közelebb a Budapestért vívott szovjet hadműveletek megismeréséhez. Nem nyújt betekintést hadvezetésük elképzeléseibe, terveibe, valamint a harc vezetése közben végrehajtott sikeres és sikertelen intézkedéseikbe, amelyekből teljes és valós képet nyerhetnénk a nagy áldozatokkal járó ostrom lefolyásáról. A kötetet Számvéber Norbert szerkesztette és írt elé figyelemre méltó, a Budapestért folytatott hadműveletet új megközelítésben bemutató és értékelő bevezető tanulmányt. A budapesti csatát az erő és anyagfölényben lévő, de a Sztálin által erőltetett és elfogadott hadműveleti terv által megkötött kezű, az attól való eltérést és rögtönzéseket a végtelenségig kerülő szovjet hadvezetés kudarcának tekinti. Október-novemberben a kisszámú harckocsival rendelkező, de jól manőverező német páncéloshadosztályok is képesek voltak megakadályozni Budapest menetből való elfoglalását. A Budapesten körülzárt német és magyar csapatok pedig másfél hónapra megállították a szovjet hadsereg előrenyomulását. Habár a német felmentő akciókban résztvevő páncéloshadosztályok kudarcot vallottak, fennakadtak a szovjet csapatok jól szervezett, mélységben tagolt védelmén, tovább késleltették a szovjet tervek megvalósítását. Az eredeti célkitűzést, azaz Budapest és a Dunántúl 1944 végéig történő elfoglalását s Bécs megközelítését, a 2. és 3. Ukrán Front csak 1945 áprilisára tudta teljesíteni. A dokumentumgyűjtemény — az említett hiány ellenére is — drámai képet ad Budapest ostromának lefolyásáról, a másfél hónapos harcnak a kapitulációig tartó pusztító folyamatáról, annak egyes fázisairól, mely felőrölte a védők és a lakosság erkölcsi és fizikai erejét. A megtörésüket célzó, harcászati célokkal nem indokolt mérvű kíméletlen bombázások és tüzérségi tűz a szükségesnél nagyobb mértékben máig hatóan romba döntötte Európa egyik legszebb városát. Amikor a recenzens a gyűjteményt elolvasásra ajánlja, szükségesnek tartja, hogy néhány dokumentum kiemelésével felvázolja az egész keresztmetszetét és egyben véleményt alkosson számára fontos részkérdésekről. Reméli, hogy ezzel ráirányítja a figyelmet a gyűjtemény érdekességeire, s a szakmai érdeklődésen túl megnyeri a Budapest ostroma iránt érdeklődők olvasási kedvét is. Budapest magyar és német védelme már 1944 októberében napirendre került. Vörös János vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke már október 9-én kiadta intézkedését Budapest védelmének kiépítéséről, az utak ellenséges páncélos és lovas ékek elleni lezárásáról, valamint a keletről esetleg visszavonuló német és magyar csapatok felfogásáról és a védelembe történő ismételt beállításáról. A feladat az I. hadtest parancsnokára hárult, aki az illetékes német tábornokkal együtt kellett hozzákezdjen a felkészüléshez. Johanes Friessner vezérezredes a Dél Hadseregcsoport főparancsnokának és törzsének Budapest védelméről novemberben kialakított elgondolásai között még kitüntető helyen található a keleti part feladásának és a nyugati part védelmének gondolata. A belváros utcáról utcára és házról házra történő védelmének elvetésében nem a város kímélésének gondolata, hanem a „nagyvárosi