Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pritz Pál: Pax Germanica. Német elképzelések Európa jövőjéről a második világháborúban (Ism.: Tilkovszky Lóránt) III/777
778 TÖRTÉNETI IRODALOM valósítandó, annyit emlegetett Új Európáról, s abban arról a sorsról, amelyet az egyes népeknek, nemzeteknek, országoknak szántak - s ami minket legközelebbről érint: lett volna-e jövőnk — s milyen — egy „Pax Germanicában"? Most, amikor századunk végére érve, gondolataink fokozottan forognak akörül, hogy mit hozott Európának és nekünk ez a keserves 20. század, két világháborút, szörnyű pusztulásokkal és szenvedésekkel, két békerendszert, amelyek közül a második sem tudott megoldani súlyos problémákat, nem tudott gyökeresen és tartósan hatástalanítani ordas eszméket, nem volt képes megakadályozni sokhelyütt tömeges népirtásokhoz is vezető gyűlölködéseket, s most, amikor — s ez nagyon fontos — egy hál' Istennek merőben más Európa-gondolat jegyében kereshetjük végre helyünk, annyi viszontagság után, de történelmi megalapozottságú igaz európaiságunk rendíthetetlenségének tudatában és elszántságával, akkor Pritz Pál nagyon jól érezte meg választott témája aktualitását: szeretnénk tisztán látni, minél többet megtudni a 20. századi alakulása szempontjából oly tanulságos Európa-gondolatnak arról a válfajáról is, amelyet azok termeltek ki, akik szemében Európa — eltekintve a különböző tervezetek megfigyelhető bizonyos eltéréseitől — két alapvető kritériummal bírt: a maga egészében német befolyás alatt álljon - és zsidómentes legyen. Pritz Pál — mind mindig — ezúttal is széleskörű forrásbázisra támaszkodott, és nagy megbecsülésben részesítette a vonatkozó szakirodalmat. Különösen két munkára hívnám fel ebből a figyelmet. Az egyik Hans Werner Neulen 1987-ben megjelent, bevezető tanulmánnyal ellátott dokumentumkötete, melynek címe, ha magyarra fordítom, „Európa és a Harmadik Birodalom. Uniós törekvések a német hatalom-körben 1939-1945 között", a másik Ralph Giordano 1991-ben megjelent könyve, amelynek nagyon kifejező címe — ugyancsak magyarra fordítva — így hangzik: „Ha Hitler a háborút megnyerte volna. A nácik tervei a végső győzelem utánra". De említhetném még Jörg Κ. Hoensch fontos tanulmányát a második világháborús nemzeti-szocialista Európa-tervekről, ezt a szintézis-kísérletet, amely 1995-ben, egy bécsi tanulmánykötetben jelent meg, Plaschka professzor és mások kiadásában, a 20. század első felének Közép-Európa-koncepcióiról. De méltó megbecsülésben részesíti és hasznosítja a hazai történetkutatás azon produktumait is, amelyek maguk is foglalkoztak ezekkel a tervekkel, mint talán mindenekelőtt Ormos Mária Hitler-biográfiája, és Romsics Ignác „Helyünk és sorsunk a Duna-medencében" című kötetéBől a „Magyarország helye a német Délkelet-Európa-politikában 1919-1944" tanulmánya, valamint a Romsics által szerkesztett kötet („Integrációs törekvések Közép- és Kelet-Európában a 19. és 20. században") anyaga. Ez utóbbiban már ott található Pritz Pálnak a jelen műve eredményeit megelőlegező, ezzel azonos című tanulmánya is: „Pax Germanica. Német elképzelések Európa jövőjéről a második világháborúban". Ezek az elképzelések a hitleri Németországban születtek. Kézenfekvő kiindulásnak kínálkozott annak vizsgálata, mennyiben gyökereznek a Führer Mein Kampf-jából, vagy a Max Domarus által két vaskos kötetben összegyűjtött beszédeiből és nyilatkozataiból, vagy akár a többek által is buzgón lejegyezgetett főhadiszállási asztali beszélgetéseiből megismerhető „eszmevilágában", illetve a nemzetiszocialista párt programjában, Hitler külpolitikai és katonai, háborús terveiben. Ezután veszi sorra a szerző a Sztálingrád előtt, majd a Sztálingrád után keletkezett terveket és elképzeléseket, amelyekre természetesen rányomta bélyegét a háborús helyzet mindenkori alakulása, egy teljes győzelem vagy legalább kiegyezéses béke remélt kilátásai. A tervezetek nagy része a Wilhelmstrassén keletkezett, a németbirodalmi külügyminisztérium (Auswärtiges Amt) osztályain, vagy azokhoz kapcsolódva; a párt külpolitikai hivatala (Aussenpolitisches Amt der NSDAP), — mint Pritz oly szemléletesen mutatja be egy az Európa-problematikáról tervezett kiállítás, illetve előadássorozat tárgyában Rosenberg és Ribbentrop között támadt erőpróba kapcsán — nem rivalizálhatott vele sikeresen. A birodalmi gazdasági minisztériumon belül viszont voltak békerendezési elgondolások. Többnyire olyan fiatal tisztviselők dolgoztak az ilyen tervezeteken, akiket nagy becsvágy fűtött. Voltak azután „outsider" tervezgetők is, akik bármiféle hivatalos megbízás, felszólítás nélkül, személyes benyomásaikra, tapasztalataikra támaszkodva vetették papírra nézeteiket, elképzeléseiket. Nagyon figyelemre méltó módon vizsgálja a szerző ezeket a tervezeteket. Kritikus, elfogulatlanul objektív véleményt formál róluk. Megkülönbözteti a — mint mondja — „tőről metszett", „vegytiszta" fasiszta nézetek képviseletét az inkább csak a rendszer által megkívánt szokványos frazeológia alkalmazásától, attól a „mikikrinek" nevezett viselkedéstől, amely ajánlatos lehetett bizonyos nehezebben elfogadható elgondolások, Jobbító szándékok" esetleges kellemetlen következmények nélküli előterjesztéséhez. Több tervezetben is rámutat olyan mozzanatokra, amelyek óvatos leplezettségük ellenére bizonyos szembenállást látszanak kifejezni a nemzetiszocialista rendszer merevségeivel, extrém jelenségeivel, megnyilvánulásaival szemben, ám nincs kétsége Pritz
