Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pritz Pál: Pax Germanica. Német elképzelések Európa jövőjéről a második világháborúban (Ism.: Tilkovszky Lóránt) III/777

777 TÖRTÉNETI IRODALOM „Nagy idők" tanúja volt az öreg grófnő, naplója értékes tanúságtétel egy német eredetű családból származó, németül beszélő, a monarchiát tisztelő, de gondolkodásában, érzéseiben, szívében-lelkében magyarrá vált arisztokrata hölgy 1848/49-beli tudatvilágáról, lelkivilágáról, magán-és közéletéről. Egy művelt hölgy feljegyzései ezek, ezt nem csupán a napló — igen tág horizontú, színes, változatos, nyitott látókört, mély filozofikus gondolkodást tükröző — Brunszvik Teréztől származó szövege jelzi, de az a sok-sok idézet is ókori és újabb kori, klasszikus és más szerzőktől, költőktől, színpadi művekből (legtöbbje alighanem emlékezetből), s a számtalan, éppen akkor kezében levő, akkor olvasott korabeli könyv kivonatolása, kommentálása. A napló soraiban Brunszvik Teréz magánéletéből is fel-felvillan egy-egy jellemző pillanatkép: teadélutánokról, kirándulásokról (a budai Kamaraerdőbe, Zugligetbe, a Városligetbe), házi muzsikálásokról, beszélgetések Chopinről, Beethovenről; véleménye saját és mások cselédlányairól, mínusz 30 fokos pesti hidegekről, kiskutyáiról s sok másról. Szembeötlők gunyoros megjegyzései Ferencz Józsefről, az ifjú uralkodóról. Végül két naplósor Brunszvik Teréz gondolkodásának más tartományaiba is bevilágít: 1848. júl. 30.: „Martonvásáron kellemes lenne a tartózkodás, ha feleannyit ennénk és háromszor annyit mozognánk a szabadban." 1849. aug. 7.: „A 74 évet még nem kellene éppen öregkornak nevezni, ha az ember kiváló egészségnek örvend." Alapos, lelkiismeretes és gondos munkát végzett a kötet szerkesztője, Hornyák Mária, a Brunszvik életmű napjaink legkiválóbb, legfelkészültebb kutatója. Bevezető tanulmánya jól eligazítja az olvasót mindabban, ami szükséges a napló értő olvasásához. Bemutatja az életmű egészét, s abban elhelyezi azt a reményt keltő, majd tragédiába torkolló két esztendőt. Saját kutatásai nyomán hiteles képet ad Brunszvik Terézről: egy, saját belső fejlődésében hosszú utat bejáró, modern gondolkodású, „polgári" felfogásúvá és magatartásúvá vált, vallásosságában a maga útját választó, Magyarországot szívvel-lélekkel hazájának érző, s annak népéért sokféle módon tenni, tevékenykedni, dolgozni akaró ember tiszta alakját állítja az olvasó elé. Gazdag, részletes és igen aprólékos jegyzetanyag kíséri a naplószöveget, ez is Hornyák Mária kitűnő munkájának köszönhető. Hatalmas teljesítmény a naplóban szóba kerülő sok száz személy azonosítása, adataik felderítése; az említett események tisztázása; a számtalan idézet, könyv- és újságcikk, próza- és versrészlet lelőhelyének felkutatása, a naplószövegben felbukkanó téves állítások helyesbítése. Ε nélkül aligha ismerné ki magát az olvasó a napló által eléje tárt sajátos-különös egykori világban. A naplószövegekhez jól illő képek egészítik ki a kötet anyagát. Jól sikerült a szöveg fordítása, ezt Rákóczi Katalin és Soós István végezte, szakszerű hozzáértéssel. Nem volt könnyű a munkájuk: az eredeti kéziratos szöveg mind tartalmilag, mind a kiolvasásban nagy próba elé állította a fordítókat. A kötet olvasóját bensőséges hangulatú előszavával Jókai Anna Kossuth-díjas író hangolja rá a másfél évszázaddal ezelőtt élt írónő-előd szövegének olvasására, e mottóval: „Vége az alvajáró létezésnek" Mindent egybefoglalva: a szerkesztő és a kiadó értékes, szép művel gyarapította az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra vonatkozó köztörténeti irodalmat, teljesebbé tette a kortörténeti, művelődéstörténeti tájékozódás lehetőségeit, új életre keltve egy gazdag tartalmú, sokáig rejtőzködő kézirat-forrást. Bárcsak minél hamarább kezünkbe vehetnénk a Brunszvik napló további köteteit, magyarul, nyomtatásban! Mészáros István Pritz Pál PAX GERMANICA Német elképzelések Európa jövőjéről a második világháborúban Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 302 p. Pritz Pál, akinek nagy érdemei vannak a magyar külpolitikatörténet, diplomáciatörténet művelése terén, jól ismeri az annak idején részben publikált, részben azonban csak az archívumban fellelhetett magyar koncepciókat is arról, hogy a második világháború éveiben a fogyó remények és növekvő félelmek, szorongások közepette, de irreális elképzelésektől mégsem mentesen, hogyan jelent meg elgondolásaiban egy „Pax Hungarica". Most, ebben a munkájában, arra vet fényt, hogy ezzel szemben milyen elképzelések voltak a náci Németországban a német győzelem nyomán meg-