Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Kőszeg 2000. Egy szabad királyi város jubileumára (Ism.: Varga J. János) III/773

774 TÖRTÉNETI IRODALOM Tilcsik György, a Vas Megyei Levéltár igazgatója, tekintélyes grafikonapparátussal mutatja be Kőszeg lakosságát az Adatok Kőszeg 1781 és 1848 közötti polgárságának összetételéhez című tanulmányában. Nem kevesebb, mint 1355 polgáijogot szerzett személyre terjesztette ki vizsgálatát. Rendkívül precíz és átfogó elemzését évtizedes bontásban közli, többek között a polgárok foglalkozására, szakképzettségük szerkezetére, származására, vallására, és alfabetizációjára vonatkozóan. A kőszegi és a szombathelyi adatok összehasonlítása azt mutatja, hogy a 19. század első felére Szombathely javára dőlt el a két város között zajló verseny. A szerző fő következtetése az, hogy a polgárság átrétegződésének folyamata lassan ment végbe, és már a két város szerepcseréje előtt elkezdődött. Dominkovits Péter, a Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltárának főlevéltárosa, az első kőszegi gyáralapítás történetét írja le A Kőszegi Posztógyár a reformkorban című dolgozatában. Eddig nem ismert hazai források segítségével táija elénk az alapítás körülményeit, és egy általa kiválasztott évmetszetben a gyár működését. Elsőként sikerült igazolnia — a kialakult tőkehiány és az értékesítési nehézségek elemzésével —, hogy a gyár csődjét nem politikai okok, hanem alapvetően a gazdasági nehézségek okozták. Az 1845-1863 között fennállott üzemet a Védegyletmozgalom és a hazai korai iparosítás keretében mutatja be. Molnár András, A Zala Megyei Levéltár megbízott igazgatója, Kőszeg polgárőrsége 1848 tavaszán című írásában a helyi polgárőrségnek az 1848. évi áprilisi törvények elfogadása utáni történetével foglalkozik. Új típusú testület volt ez a korábbihoz képest, hiszen a kiterjesztett egyenlőség elvén felépülő nemzetőrség és a városi polgárjog alapján szerveződő fegyverviselők egymásmellettisége jött létre. A választott kort és a témát kitűnően ismerő szerző bemutatja, hogy miként reagáltak erre a kiváltságos polgárok, hogyan különültek el az újonnan szervezett nemzetőröktől. Az áprilisi törvények alapján azonban a polgárőrszázadot is a nemzetőrség mellé sorolták. Az 1848. évi teljes polgárnévsort közlő dolgozat hiteles képet ad a polgárjoggal rendelkező, fegyverviselésre alkalmas népességről, amely az új korszellemmel az áprilisi törvények kapcsán szembesült. Hermann Róbert, a Hadtörténelmi Intézet főmunkatársa, az Ujabb adatok és szempontok Kőszeg kapitulációjának történetéhez címú munkájában megnyugtatóan tisztázza az 1848 őszén Kőszeg mellett elvonuló horvát intervenciós sereg hazatérésének történetét. Pákozdi veresége után Josip Jellacic mintegy 14.000 főnyi, értéktelennek ítélt, főleg népfelkelőből álló haderőt indított Nyugat-Magyarországon át Horvátország felé. A szervezetlen és gyengébb felszerelésű magyar nemzetőrség nem tudta megállítani, így Kőszeg kiszolgáltatott helyzetbe került. A szerző magyar és osztrák levéltári források, egykorú sajtóanyag és visszaemlékezések felhasználásával igazolja, hogy a város számára egyetlen út maradt: a megegyezés. Később az Országos Honvédelmi Bizottmány vizsgálata is felmentette Kőszeget az árulás vádja alól. Söptei Imre, a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárának tudományos munkatársa, Kőszeg szabad királyi város törvényhatóságának utolsó évei (1865-1876) című tanulmányában a város történetének kevéssé ismert évtizedét dolgozza fel. Az 1865-ös országgyűlési választás, és a Kőszeg törvényhatósági jogának megszüntetése (1876) közötti időszakban itt csaptak össze leghevesebben a haladás és a maradás megyei erői. Az alapos dolgozat meggyőzően igazolja, hogy az osztrák-magyar kiegyezés utáni Kőszeg gazdasága nem az új törvények miatt esett vissza, hanem a viszonylagos gazdasági fejletlenség okozta státusának megváltozását. A költségvetési egyensúlyra alapozó, adósságcsökkentő helyi intézkedések ennek a folyamatnak az elismerését jelzik. A város az új körülményekre helyi és külső tőkebevonás révén megvalósított intézmény-fejlesztéssel, laktanya- és vasútépítéssel, valamint gyáralapítással válaszolt. Ory Ferenc, a Merkantil Bank budapesti munkatársa, egy korábban tabuként kezelt korszak következményeit mutatja be A trianoni békediktátum hatása Kőszeg gazdasági életére az 1920-as évek első felében címú dolgozatában. A térképekkel gazdagon illusztrált munka meggyőzően állítja elénk a döntés hatását Kőszeg gazdaságára, közigazgatására, közlekedésére, pénzügyére, idegenforgalmára, kultúrájára, oktatására, de még egészségügyére is. A piacait, ennélfogva gazdasági és társadalmi egyensúlyát veszített város teljes szerkezetváltásra kényszerült, miközben történetének valószínűleg legsúlyosabb válságát élte át. Nagy erénye a szerzőnek, hogy mindezt elfogulatlanul és hiteles adatok felhasználásával táija elénk. Elő Antal, a Vas Megyei Közgyűlés Hivatalának nyugalmazott főtanácsosa, Kőszeg közigazgatásának története 1945-1990 között című írásában a közelmúlt históriájával foglalkozik A koalíciós polgári korszak és az egypárti tanácsrendszer városigazgatásának tanulságos története rajzolódik ki a tanulmányból. Az utóbbi minőségileg több szakaszra bontható, amelynek kőszegi megjelenését részletesen elemzi a szerző. A közigazgatás és a településfejlesztés korlátozott modernizációjára természetszerűleg a határsávrendszer megszüntetése után kerülhetett sor. Először az 1954-ben