Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kőszeg 2000. Egy szabad királyi város jubileumára (Ism.: Varga J. János) III/773
TÖRTÉNETI IRODALOM KŐSZEG 2000 Egy szabad királyi város jubileumára Szerk.: Bariska István, Söptei Imre. Kőszeg Város Polgármesteri Hivatala, Kőszeg, 2000. 387 o. Kőszeg város 1998. november 6-án tudományos tanácskozással emlékezett meg III. Ferdinánd szabad királyi városi rangot adományozó oklevele kibocsátásának 350. évfordulójáról. A csaknem nyolc évszázadot átfogó előadások elhangzása után közönségigényként fogalmazódott meg, hogy az emlékülés szervezői, a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárának munkatársai, Bariska István és Söptei Imre formálja kötetté a történelmi áttekintést. Nehéz, de szakmailag hálás feladatot vállaltak a szerkesztők, hiszen két esztendőn át Kőszegről fogták össze a Dunántúl számos pontjáról és Budapestről a „nyugati végek" patinás városa iránt megnyilvánuló kutatói és történetírói érdeklődést. Munkájuk eredményeként a Kőszeg-kutatás jeles képviselői: történészek és régészek, művészettörténészek és levéltárosok, továbbá a modern városigazgatás szakemberei találkoztak a kötetben. A kiadvány főcíme: Kőszeg 2000, az utolsó negyed évszázad ismeretanyagának közvetítésére utal. Alcíme: Egy szabad királyi város jubileumára jelzi, hogy a Királynap-ként számon tartott három és fél évszázados jubileumi eseményekből nőtte ki magát. Az archaikus borító is ezt illusztrálja. A címkeret alatt jól látható az 1648. évi királyi oklevél szövege, a hátlapon Kőszeg 1446. évi címerének megújított, barokk változata, és Szent István jogarának stilizált nyomata a Magyar Millennium 2000 felirattal. A kötetben 12, a város alapításától napjainkig terjedő tanulmány kapott helyet. Elsőként Kóta Péter, a Vas Megyei Levéltár tudományos munkatársa és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, Vas megye városai a 13-14. században címmel foglalta össze kutatási eredményeit. A tanulmány fő érdeme, hogy okleveles anyag segítségével vizsgálta meg a Vas vármegyei korai városiasodást, a nyugat-magyarországi, relatíve sűrű városhálózat elemeinek egyrrtást gyengítő hatását. Ebben a folyamatban helyezte el Kőszeget, hangsúlyozva, hogy a Kőszegi-család jelentősebb szerepet játszott a település- és a városfejlesztésben, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. Ε Mentényi Klára, az Országos Műemléki Hivatal művészettörténésze, több évtizedes kutatásait foglalta össze a Reneszánsz építészet Kőszegen című tanulmányában. A Jurisics-vár, valamint a belváros reneszánsz építészeti emlékeinek művészettörténeti értékelését közép-európai — osztrák, cseh, felvidéki és erdélyi — példákkal vetette össze. Először sikerült rögzítenie a helyi sajátosságokat is: a kőszegi reneszánsz építészet rokonságát, 16-17. századi eredetét, mecénási és tulajdonosi hátterét. A bemutatott emlékek megőrzésével válhatott Kőszeg a hazai késő-reneszánsz építészet egyik gazdag örökösévé. B. Benkhard Lilla, az Országos Műemléki Hivatal régésze, A kőszegi védműrendszer című írásában a város erődítéseinek régészeti- és építészettörténeti összefoglalását adja. Szakszerű elemzésében számos újdonságot közöl, többek között a Rókafok-bástya Hefele Menyhért-féle imitációját, a mai Fő tér felé eső ellenfal feltárását, az Alsó-és Felsőkapu elé húzott barbakánok, továbbá a várárok nyugati szakaszán álló ellenfal leírását. Építészettörténeti megállapításai összhangban állnak Mentényi Klára eredményeivel. Bariska István, a Kőszegi Fióklevéltár vezetője, A szabad királyi várossá válás ára című nagy összefüggéseket feltáró munkájában arról értekezik, hogy az 1447-1647 között Habsburg zálogjogon volt Kőszeg város egyszerre két nagy feladat elé került. 1647-ben, a Magyar Koronához történt visszacsatolás következtében, idomulnia kellett a hazai közigazgatási, pénzügyi, statutum alkotási és törvénykezési rendhez. 1648-ban pedig két szomszédos főrenddel, Széchy Dénes és Nádasdy Ferenc gróffal, valamint a vármegyével, meg udvari hatalmasságokkal kellett egyezkednie, hogy beilleszkedjék a magyar rendi társadalomba. Az állandó pénzzavarral küszködő bécsi udvar végül rajnai aranyforintban és borban szabta meg a szabad királyi várossá válás árát. A tanulmány egyértelműen igazolja, hogy sem Kismartonnak, sem Kőszegnek nem sikerült volna kiszabadulni a főrendek úrbéres fogságából, ha nem lettek volna bortermelő városok. A bor ugyanis fizetési eszköz volt abban az időben. Segítségével nyílt meg az út az országgyűlésbe.
