Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Cieger András: A bizalmatlanság kora - Lónyay Menyhért a kormány élén I/61
LÓNYAY MENYHÉRT KORMÁNYA 73 csináljanak indokolatlan akadályokat" - írta Lónyay.4 9 Többször szorgalmazta ezért a balközép és a Deák-párt közeledését (elvben a fúziót is lehetségesnek tartotta) és kinevezése után (sőt már előtte is) megkereste elképzeléseivel a legnagyobb ellenzéki párt vezetőit. Fontos eleme volt Lónyay elképzeléseinek a sajtótörvény pontosítása is (az 1869. és az 1872. évi trónbeszédben is szerepelt). Legjobban azt sérelmezte, hogy sem a kormánynak, sem a közélet egyes szereplőinek nincs hathatós eszköz a kezében a sajtóban elhangzó támadások, rágalmak visszautasítására. Lónyay saját bőrén érezhette, hogy az 1848. évi XVIII. törvénycikk (amelyet ideiglenes szabályozásnak szántak a forradalom napjaiban) és az esküdtszéki eljárás valójában milyen kevés jogi és erkölcsi védelmet is nyújt a közszereplőnek, különösen akkor, ha az politikai intézkedései miatt amúgy is népszerűtlen. Kifogásolta, hogy a sajtóvétségi eljárások lassúak, az esküdtszékek tagjai általában elfogultak (Lónyay szerint ellenzékiek), az ítéletek pedig enyhék. A magánélet és a személyes becsület védelme érdekében tehát a jogi eljárások felülvizsgálatára és a büntetési tételek pontosítására van szükség.5 0 Nem értett egyet viszont a beterjesztett választásitörvény-javaslattal és nem szerepelt eredetileg Lónyay programjában sem az összeférhetetlenségi, sem a választási visszaélésekről szóló törvény megalkotása. Lónyay több alkalommal kifejtette miniszterei előtt, hogy ilyen formában ő maga nem terjesztette volna be a választási törvényről szóló javaslatot, de annak tárgyalását nem kívánja megakadályozni. Egyrészt szerette volna, ha előzetesen a javaslatot egy 15 tagú bizottság vitatja meg, amelyben helyet kap a balközép néhány tagja is. Másrészt azt tartotta volna jónak, ha a javaslat kizárólag az adócenzusra épít.5 1 A forrásokból világosan megállapítható továbbá, hogy a kormány kezdetben nem támogatta az összeférhetetlenségi törvény megalkotását, csupán ellenzéki és kormánypárti képviselők nyomására döntött így és adta be javaslatát az országgyűlési ciklus utolsó napjaiban. Többfordulós minisztertanácsi egyeztetés után a kormány tervezetébe végül az került, hogy a megválasztott képviselők 5%-a lehet minisztériumi tisztviselő, a kormány tagjait nem számítva. Ugyancsak nem estek e korlátozás alá a felsőfokú intézményekben oktatók, az országos intézetek igazgatói és a fővárosi önkormányzat tisztviselői. A javaslat viszont összeférhetetlennek mondott ki minden további állami és törvényhatósági hivatalt. Ha az előírtnál több minisztériumi hivatalnok kerülne be a választásokon a Házba, akkor sorshúzással csökkentenék le a létszámukat. Egy esetleges kormányváltás alkalmával pedig e hivatalnokok-49 Lónvay Menyhért beszédvázlata a párttanácskozmány előtt, 1872. ápr. 15. MTAK Kt. Ms 5307/40. A beszéd elmaradt. 50 Lásd több helyütt: Lónyay Menyhért beszédvázlata a párttanácskozmány előtt, 1872 körül. MTAK Kt. Ms 5306/22a.; „Felségnek jelentendők", 1872. aug. 8. MTAK Kt. 5307/15. („semmi sem szent, nem csak szabadság, de szabadosság van a sajtóban, ez a legnehezebben megoldható probléma."); K. 27. Mtj. 1872. szept. 15. (1. pont); valamint Az 1872. évi September hó 1-jére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi Napló, szerk. Nagy Iván, [továbbiakban: KN 1872-75] 1872. okt. 7. 25. ülés, I. köt. 276. 51 Lásd: Lónyay-napló, 1871. nov. 15.; K. 27. Mtj. 1871. dec. 12. (6. pont) és 1872. márc. 22. (12. pont).
