Századok – 2001
JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL - Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszttal kapcsolatos nemzeti perekről – Áttekintés III/755
JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL Randolph L. Braham A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZTTAL KAPCSOLATOS NEMZETI PEREKRŐL* (Áttekintés) Háttér Általánosan elismert, hogy a magyarországi holokauszt, a nácik zsidók elleni i háborújának utolsó fejezete páratlan a maga nemében- ez a fejezet bővelkedett ! paradoxonokban és vitatott kérdésekben. Miközben a németek által leigázott Európa többi részében módszeresen megsemmisítették a zsidó közösségeket, a magyarországi zsidók — jóllehet súlyos diszkriminatív rendszabályok és esetenként tettlegességek is sújtották őket — egészen az 1944. március 19-i német megszállásig továbbra is élvezték a konzervatív-arisztokrata kormány védelmét. Az ország i megszállása után azonban éppen ezt a nagymértékben asszimilálódott hazafias zsidó közösséget sújtotta a háború legkíméletlenebb megsemmisítő programja. A megszállás lehetőséget adott a német és a magyar náciknak — korábban mindketten szerettek volna, ámde képteleneknek bizonyultak egyedül cselekedni —, hogy egyesítsék erőiket, és villámgyorsan véghezvigyék a „végső megoldást". Amire Európa más részeiben évekre volt szükség, azt Magyarországon alig néhány hónap alatt valósították meg! Július 9-ére egész Magyarország, Budapest figyelemre méltó kivételével judenrein lett.1 A magyar zsidók megsemmisítése a szövetségesek győzelmének előestéjén történt, amikor már széles körben ismeretesek voltak Auschwitz titkai.2 Néhány megrögzött náci kivételével, aki továbbra is hitt Hitler ígéreteiben, hogy új csodafegyvereket fog bevetni, még a szörnyűségek elkövetői is fölismerték: a tengely-A szerkesztőség, amely a holokauszt-problematikával foglalkozó tanulmányoknak mindig megkülönböztetett figyelemmel ad helyet, ezúttal a téma világszerte ismert és nagyrabecsült szaktekintélyének rendkívül izgalmas fejtegetéseit fogadja közlésre. Abban a tudatban teszi ezt, hogy a népellenes bűnök elítélése tekintetében a második világháború óta nyugaton és keleten folytatott bírósági eljárások kritikus szemléje, s főleg azon kemény bírálat folytán, amelyben a jelenünk viszonyai közt — Magyarországon is tapasztalt — azon tendenciákat részesíti, amelyek aggasztó voltát sokan nem ismerik fel, vagy legalábbis eltúlzottnak vélik, Braham professzor alább közölt fejtegetései vitákat válthatnak ki. De úgy véljük, ebben az esetben is, vagy éppen ezáltal, nagyfontosságú hozzájárulás lehet a nézetek tisztázásához, feléledő szemléleti torzulások kiküszöböléséhez. 1 A német megszállás idején Magyarország zsidó lakossága 825 000 fő volt, beleértve a mintegy 100 000 kikeresztelkedettet vagy a náci törvények alapján zsidónak tekintett keresztényt is. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint az ország egész lakosságának 4,94 százalékát tették ki a zsidók. A zsidóság embervesztesége a második világháború alatt megközelítette a 600 000-et. L. Randolph L. Braham: The politics of Genocide. The Holocaust in Hungary (New York, Columbia University Press, 1994), 1296-1301. (A továbbiakban Braham: Politics.) 2 L. uo. 23. fejezet. L. még Martin Gilbert: Auschwitz and the Allies (New York, Holt, Rinehart and Winston, 1982), továbbá Walter Lacqueur: The Terrible Secret (Boston, Little, Brown, 1980).
