Századok – 2001
JELEN IDŐBEN A MÚLTRÓL - Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszttal kapcsolatos nemzeti perekről – Áttekintés III/755
756 RANDOLPH L. BRAHAM hatalmak veresége elkerülhetetlen. Dacára a küszöbön álló katonai vereségnek — vagy éppen emiatt — a náci bűnözők még elszántabban törekedtek arra, hogy legalább a zsidók elleni népirtó háborút megnyerjék. A magyarországi háborúnak ezt a szakaszát azért nyerték meg, mert Sztójay Döme quisling-kormánya — amelyet alig néhány nappal a német megszállás után Horthy Miklós kormányzó áldásával iktattak be — az államhatalom szerveit, a rendőrséget, a csendőrséget és a közigazgatást a rendelkezésükre bocsátotta. A különböző kormányzati szintű rendőrök, csendőrök és köztisztviselők, noha nem mindig lelkesedtek, olyan gyakorlottan és hatékonyan hajtották végre a végső megoldást — a zsidók elkülönítését, tulajdonuktól való megfosztását, gettókba zárását, egy helyre tömörítését és deportálását —, hogy az még Eichmann Sonderkommandóját is elismerésre késztette. Ez utóbbi, amely nem egészen 200 SS-legényből állt, semmiképpen sem hajthatta volna végre a programot a magyarok teljes mértékű együttműködése nélkül.3 Amint a szovjet haderők előrenyomultak nyugat felé, Magyarország irányába, sok ezer bűnelkövető menekült számtalan egyéb fasisztával egyetemben úgyszintén ebben az irányban. Soknak sikerült egyszer s mindenkorra elmenekülnie; másokat elfogtak az angolok és az amerikaiak a megszállt Ausztria és Németország területén. Ez utóbbiak közül jó néhánynak sikerült eltitkolnia bűnöző múltját, s végül a szabad világ különböző részeiben kötöttek ki, kiváltképpen Argentínában, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban, ahol leélték életüket — vagy élnek mindmáig -, anélkül hogy leleplezték volna őket, sőt tőkét kovácsoltak a hidegháború idején abból, hogy megbízható antikommunistákként tartották számon őket.4 A magyar háborús főbűnösök, akik vezető szerepet vittek a különböző nácibarát kormányokban és politikai pártokban, és tevékenyen részt vettek a zsidóellenes rendszabályok megtervezésében és alkalmazásában, nem titkolhatták el a múltjukat. Mihelyt a különleges vizsgálatok során megnevezték őket, a szövetségesek fogságába esett ezen magyar kormányzati és politikai személyeket könnyűszerrel le lehetett leplezni. Ugyanez a sors érte azokat a legfelsőbb szintű német tisztségviselőket, akikkel a megszállás idején együttműködtek. A háború utáni magyar kormány 483 magyar és 38 német személy háborús bűnös gyanúsítottként való letartóztatását és kiadatását kérte a nyugati szövetségesektől. Ε bűnösök, kiváltképpen a német nemzetiségűek kiadatására irányuló magyar követelések jelentős súrlódásra vezettek a magyar és az amerikai hatóságok között.5 Enyhült a feszültség, amikor a magyar gyanúsítottak közül 390-et visszaszállítottak Magyarországra, és az amerikaiak hozzájárultak a megszállás idején tevékenykedő három magas rangú SS-tiszt kiadatásához, hogy tanúkként hallgathassák ki őket a legjelentősebb magyar háborús bűnösök pereiben. Ezek a német nemzetiségű személyek a következők voltak: Edmund Veesenmayer SS-Brigadenführer, Hitler teljhatalmú meghatalmazottja; Otto Winkelmann SS-Obergruppen-3 A magyar zsidóság megsemmisítésének részleteit 1. Braham: Politics, több helyütt. 4 The Hungarian Jewish Catastrophe. A Selected and Annotated Bibliography, összeállította és szerkesztette Randolph L. Braham (New York, Columbia University Press. 1984). (A továbbiakban Braham: Bibliography.) 5 A kiadatás kérdését illetően 1. Jenő Lévai: „The War Crimes Trials Relating to Hungary" in: Hungarian Jewish Studies, 2. k. Randolph L. Braham szerk. (New York, The World Federation of Hungarian Jews, 1969), 263-265. (A továbbiakban: Lévai.)
