Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Glück Jenő: Az erdélyi zsidóság útja (1918-1923) III/625

KÖZLEMÉNYEK Glück Jenő AZ ERDÉLYI ZSIDÓSÁG ÚTJA (1918-1923) A 20. század második évtizedének vége lényeges változásokat idézett elő a mai értelemben vett Erdély zsidóságának életében. Az egykori hivatalos adatok szerint lélekszámuk 1919-ben 171.443 személyt tett ki. Az 1920-as népszámlálás ezt az adatot 181.340-re pontosította. Százalékban kifejezve: a zsidóság az összlakosság 3,58%-át tette ki. Összevetve a tíz év előtti adatokkal, az Erdély területén található izraeliták összessége némi csökkenést mutat. Az említett népszámlálás alapján lélekszámuk 1910-hez viszonyítva 99,47%-ot tesz ki.1 Az erdélyi zsidóság korabeli állásfoglalásával kapcsolatban a legutóbbi időkig elég homályos adatok bukkantak fel. így többek között gyakran idézték a Bukarestben élő kisszámú erdélyi zsidó gyűlését, amelyet 1919 tavaszán tartottak. Egyetlen írás emlékezik meg szűkszavúan a dési gyűlésről (1920). Valójában 1918 vége és 1923 között az erdélyi zsidóságon belül alapvető állásfoglalások fogalmazódtak meg. A tárgyalt kérdés megvilágítása elengedhetetlenül kapcsolódik azokhoz a történelmi előzményekhez, amelyek a megelőző két évszázadban meghatározták az erdélyi zsidóság különböző csoportjainak életét. A 18. század elején e területen csupán mintegy ezer zsidó élt, akiknek nagy része szefárd rítusú volt. Egykor Spanyolországból kiűzött (1492) és Törökországon keresztül Erdélyig és a Bánságig eljutott zsidók mellé a Habsburg Birodalomból telepedtek be, immár sokkal népesebb askenáz csoportok. Első hírmondóik a Bécsből és más örökös tartományokból 1672-ben kiűzöttek közül származtak. A továbbiakban Morvaország zsidó családjai indították útnak kelet felé fiaikat, különösen az 1737 után életbe lépett terhes törvény nyomán, amely korlátozta a zsidó ifjak házasodását. Végül Galícia bekebelezése nyomán a Habsburg-uralom alá került tartomány (1772) nyomorgó zsidó tömegei kerestek menekülést déli irányban. A hatóságok tiltó rendelkezései vajmi keveset számítottak és fokozatosan létrejött Máramaros, Szatmár és Ugocsa vármegyék zsidó koncentrációja. Természetesen, a helyi viszonyoktól függően, másutt is letelepedtek kisebb-nagyobb csoportok.2 1 C. Martinovici - N. Istrati: Dict-ionarul Transilvaniei, Banatului §i celorlalte Çiunuturi alipite. Cluj 1921. 2 Jehuda Márton: Evreii din Moldova §i Muntenia recenzaÇi ín óraiul transilvänean Alba-Iulia in anul 1735. Toladot (Tel-Aviv) 3. évf. Nr. 1, 12.; Ember Győző: Magyarországi országos zsidó összeírások a XVIII. század első felében. Monumenta Hungáriáé Judaica VI k.; Acsódi Ignác: A magyar zsidók 1735-38-ban. Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyve 1883. 173-188.; Scheiber Sándor: Adalékok a magyar zsidóság településtörténetéhez a XVIII. század első felében. Monumenta Hungáriáé Iudaica 7. k.