Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: Kísérlet a visszacsatolt felvidéki területek társadalmi és szociális integrálására. A Magyar a Magyarért Mozgalom története (1938-1940) III/569
620 HÁMORI PÉTER szemben alsóbb fokú szociális közigazgatással is rendelkezik, és olyan költségvetés — egy „második milliárdos program"30 0 — áll a rendelkezésére, melyekből feladatát meg is tudja valósítani. A Magyar a Magyarért eljárásait, módszereit is elemezte az értekezlet. Az alapos környezettanulmányok, a szociális előadók társadalomszervező tevékenysége, a háziipar szorgalmazása elismerést váltottak ki. Nem így a segélyezés és az ínségmunka: e téren — igaz, a név említése nélkül — számos bírálat is érte a Mozgalmat. Az értekezlet ezek helyett a Szatmár vármegyében folyó, a szakköröktől nagyjából ekkor „produktív szociálpolitika" nevet kapó kísérlet országos — és sürgős — bevezetését javasolta. A Belügyminisztériumban az értekezlet után megkezdődött a kodifikációs munka, és — a Földművelésügyi Minisztériummal folytatott hosszas hatásköri huzavona után — az ősz folyamán benyújtásra került a magyar szociálpolitika-történet egyik legnagyobb szabású és rendszerében legátgondoltabb alkotása, az 1940:XXIII. törvénycikk az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról.30 1 Mindeközben a Felvidéken és Kárpátalján — ha igen lassan is — nagyjából konszolidálódtak a viszonyok. 1939. nyarára a Magyar a Magyarért Mozgalom befejezte működését, maradék pénzeszközeit — 599.936 pengőt, az eredeti keretösszeg 10.4%-át — pedig átadta a Belügyminisztériumnak.30 2 Az Imrédyné által tartott záróbeszámoló az elmúlt közel egy évre, mint sikertörténetre tekintett vissza. Hogy nem mindenki értékelte ennyire pozitívan az elért eredményeket, azt azonban jelezte Teleki Pál szinte már bántóan szűkszavú köszönőlevele Imrédynénak.30 3 országgyűlésben: „Szociális minisztérium nélkül a szociális reform csak ágyrajáró vendég!" (Népszava, 1938. december 14.) A vita még 1943-ban is tartott. (Varga József: Új utakon az új, a népi Magyarország felé! Szociál- és népesedéspolitikai tanulmány. Kézdivásárhely, 1943.) 300 Visszatérő érv volt: „Ha ki tudtuk építeni másfél év alatt hadseregünket, mert szükségünk volt rá, akkor a hadsereg egyetlen biztos alapját, az egészséges, sokgyermekes magyar családok intézményes védelmét is kell építenünk." (Erődi-Harrach Béla: Mennyibe kerül a magyar családvédelem? Szociális Szemle, 1939-1940., 4., 156-161. Megjegyzendő, hogy ehhez Erődi-Harrach teljesen irreális összeget, 593.059.908 pengőt igényelt...) 301 Berey Katalin, im. — Ferge Zsuzsa — a korszakkal és szociálpolitikájával szemben rendkívül kritikus munkájában — így fogalmaz: „Még az ONCSÁ-tól sem vitatnám el, hogy valóságos segítséget adott néhány tízezer családnak, s hogy az alkalmazott módszerek olykor ötletesek és valóban »szociális« szelleműek voltak." (Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Magvető, Budapest, 1986. 68.) 302 Ezen az összegen felül volt az a 493.876 pengő, aminek szociális célokra fordítására korábban már kötelezettséget vállalt a Központi Iroda. Magyar a Magyarért. A Felvidékért, im. 106. 303 A „Magyar a Magyarért" mozgalom záróbeszámolója. Magyar Női Szemle, 1939. novemberdecember, 204-207. Az említett Teleki-levél: 50.882/1939. Me. MOL K-29, 2. cs. Ugyanakkor az országgyűlésben Nagy László MÉP-képviselő az 1940-es költségvetés vitájában így érvelt: „Van példa a modern társadalmi szociális munkára.... Én a társadalmi munka egyik példaképének tartom a »Magyar a Magyarért Mozgalmat «. Ez a mozgalom lebonyolítási módjánál... és szelleménél fogva mintaszerű társadalmi mozgalom volt." Nagy László képviselő (MÉP) felszólalása az 1939-1940. évi költségvetés vitájában. Az 1939. évi június 10-ére hirdetett Országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi Napló, III. köt. 33-36. (1939. november 15.) Steiler Mária és báró Diószeghy Erzsébet (mindketten az ONCsA-t irányító Országos Szociális Felügyelőség munkatársai lettek - a háború után a Magyar a Magyarértról, mint mintaszerű szociális alkotásról nyilatkoztak. (Felicia Kish (S. S. Serv): Education of Social Works in Hungary. Catholic University of America, Washington D.C, 1955.)
